Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 1-2. szám - Politikamentes észrevételek a választójogi törvényjavaslatra

28 DR. KARTAL IGNÁC „a biztosíték sem magánjogi követelés, sem köztartozás fejében le nem foglalható." Ez a rendelkezés elfogadhatóan mivel sem okolható meg. Sokkal természetesebb lenne a kövelkező megoldás: „Magánjogi követelés fejében a biztosíték azzal a korlátozással tiltható le, hogy a letiltás csak az esetben hatályos, ha a letevő a biztosítékot az állam javára el nem veszti (116. §.)" Ez a 116. §. külön címet kapott, így: „A biztosíték viszszafizetése." Ez a cím nem őszinte. A § szerkezete ugyanis a következő: Taxalive felsorolja azokat az eseteket, amikora biztosítékokat vissza kell adni, és aztán kimondja, hogy ha a felsorolt esetek egyike sem áll be, akkor a biztosíték a kincstár javára elvész. A címnek tehát így kellene szólnia: „A biztosíték elveszte, vagy esetleges visszafizetése." (6.) A 119—125. §-ok szabályozzák a választás érvényességét megtámadó panaszirat kellékeit. Az uralkodó gondolat kiviláglik a 125. § következő szavaiból: „A Közigazgatási Bíróság a panaszt . . . visszautasítja, ha a panaszlók szabatos kérelmet nem terjesztettek elő, vagy azokat a tényeket, a melyek miatt a választást érvénytelennek tartják, nem adták elő, vagy az azok igazolására szolgáló bizonyítékokat nem sorolták fel." Lényegileg ugyanilyen klasszikus fegyelemmel intézkedett az 1889: XV. t.-c, amely a képviselőház hatásköréből kivette és a kir. Curia hatáskörébe utalta a választások fölötti bíráskodást. Ismeretes az az elmélyedés, a mellyel a kir. Curia a törvényt alkalmazta. A jogkérdésnek és a ténykérdésnek egymástól való szigorú és pontos — mondhatnám: fajtiszta — elválasztását és elhatárolását a felsőbírósági gyakorlatban legpraegnánsabban azok az ítéletek domborítják ki, — még pedig úgy elméleti és jogelvi, mint gyakorlati és eseti szempontból, — a melyeket a kir. Curia mint a képviselőválasztások fölött ítélő bíróság hozott. (7,) A 144. és 145. §-nak igen érdekes, jóleső és fölemelő tanulsága, hogy a törvényhozó némely helyzetben még jobban vigyáz a bírói függetlenségre, mint a törvényhozás tagjának mentelmi jogára. Ugyanis: A 144. §. 1. bekezdése értelmében a választás fölött ítélő Közigazgatási Bíróság bizonyos eseteKben felfüggesztheti bizonyos egyéneknek választójogát, és „a felfüggesztésnek nem akadálya az, hogy az illető egyén a törvényhozás tagja." Ezzel szemben a 145. § 5. bekezdése ugy intézkedik, hogy a Közigazgatási Bíróság bizonyos esetekben a választásban hivatalosan közreműködött egyéneket marasztalhatja ugyan a költségek viselésében, — „kir. ítélőbíró! azonban csak akkor, ha fegyelmi felelősségét az illetékes fegyelmi bíróság már megállapította."