Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 9-10. szám - A svéd házassági vagyonjog

376 DR. RÓNAY NÁNDOR A vagyonelkülönítés lehetősége arra szolgál, hogy — egyik vagy mindkét házasfél kérelmére — a házastársi vagyonközösség és a férjnek az asszony vagyona feletti kezelési joga a jövőre nézve bírói Ítélet alapján megszüntethető legyen. Vagyonelkülönítést tehát kizárólag bírói ítélet rendelhet el, amelynek alapján aztán a házastársak a vagyonközösséget a már meglévő vagyonra nézve is megszüntethetik. Az új házassági vagyonjog, amelyet az 1920. évi törvényhozás alkotott, meglehetősen sajátságos a többi európai országéval összehasonlítva. Az egyetlen kontinentális ország, amelynek házassági vagyonjoga a svédhez hasonlít, Magyarország, — valamint a skandináv államok közös előkészítési munkálatai folytán, a többi skandináv államé. így Islandban a házasság jogszabályairól szóló 1923. évi június 20.-Í törvény a svéd vagyonjogi rendszerhez hasonlót vezetett be ; hasonlóképen Dánia a házasság joghatásairól szóló 1925. évi március 18.-Í törvényében, Norvégia a házastársak vagyonjogi viszonyairól szóló 1927. évi május 2ü.-i törvényében, végül pedig Finnország 1929. évi június 13.-Í házassági törvényében. Az új házassági vagyonjog alapgondolata a házastársak teljes egyenjogúsítása és ennekfolytán természetesen a vagyonelkülönítés, módosítva a mindkét házasfelet megillető „részesedési jog" intézményével. Ez a jog tulajdonképen ugyanaz, amit a mi jogunk közszerzeményi jognak nevez, a nemes és nem-nemes közötti különbség mellőzésével. Magában foglalja egyrészt mindkét házasfél vagyona jövedelmének élvezetét a házasság fennálláa alatt, másrészt pedig egy várományt a házassági kötelék felbontásának idejére, amikor is a vagyonnak időközi gyarapodása egyenlően osztandó fel a hitvestársak között. A házasság fennállása alatt mindkét házasfél szabadon rendelkezhetik vagyonával. Ez a rendelkezési jogosultság csak azzal az általános tilalommal van korlátozva, hogy azt nem szabad a hitvestárs kárára, tisztességbe ütköző módon csökkenteni. A házasság felbontása után mindegyik házasfél (vagy ezek örököse) az ilyen részességi vagyon felét kapja; hasonló a helyzet a házasság fennállása alatt foganatosított teljes vagyonelkülönítés, valamint az ágytól és asztaltól való elválasztás esetében is. Ettől eltekintve egyik házastárs sem érvényesítheti részesedési jogát a házasság tartama alatt, nem is szólva a hitelezők ily értelmű törekvéseinek sikertelen voltáról. Tehát a svéd házassági vagyonjog is vegyes jellegű, akárcsak a magyar, mert az is „a házasság ideje alatt a vagyonelkülönzés elvén alapul, a házasság megszűnésekor azonban bizonyos mértékig vagyon egyesítő jelleget mutat" (Szladits: Vázlat, 1935. II. köt. 346. old.). Az imént tárgyalt részesedési jog nem vonatkozik szükségképen a házastársak összes vagyonára; a törvény az újabb házasságokban is megengedi különvagyon kijelölését. Idetartozik mindaz, ami a régebbi házasságoknál külön rendelkezés alatt álló vagyonnak minősült, eltekintve az olyan ingatlan vagyontól, amely ott csak azért volt „fenntartott", mert azt az illető házasfél a házasság megkötése előtt szerezte vagy pedig örökölte. Természetesen a különvagyon is használható a házastársak által közösen, itt azonban a tulajdonos házastárs szabad rendelkezési jogát semmiféle szabály sem korlátozza. Házassági szerződés segítségével a házastársak az újabb vagyonjogi szabályok szerint is megegyezhetnek abban, mit akarnak szabad rendelkezés alatt álló vagyonnak tekinteni. Hasonlóképen rendelkezhetik a házassági szerződés különvagyonnak a részesedési jog szabálya szerinti vagyonná való átminősítéséről is; segítségével helyreállíthatják a házastársak a részesedési jog által jelképezett gazdasági közösséget is, amelyet egyszer már teljes vagyonelkülönítés útján megszüntettek. Ilyen szerződést a házasság fennállása alatt is köthetni. A házastársak közötti ajándékozás érvényes jogi formája is a házassági szerződés, eltekintve egyrészt a méltányosság keretein belül történő szokásos ajándékozásoktól (amelyek alaktalanul is történhetnek), másrészt pedig az egyik házastárs által az elmúlt naptári évben jöve-