Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 9-10. szám - A svéd házassági vagyonjog

A SVÉD HÁZASSÁGI VAGYONJOG 377 delméből megtakarított és házastársának juttatott félösszegtől. Az ilyen juttatás hitelesített okirat útján is történhetik, a bírósági jegyzőkönyvfelvétel pedig egyáltalában nem szükséges. A házassági szerződések alakjára nézve ugyanazok a szabályok alkalmazandók, mint a régebbi jogban, azzal a különbséggel, hogy 1921. január l.-e óta az összes házassági szerződést egy, a stockholmi Központi Statisztikai Hivatalnál vezetett központi jegyzékben is nyilvántartják. Ezenkívül az ajándékozást tartalmazó házassági szerződések a napilapokban is közzéteendők. E közzététellel ugyanis köztudomásúvá válik az ajándékozás és így a hitelezők, akiknek jogát az ajándékozás esetleg sértheti, már idejében megtehetik a jogaik védelme érdekében szükséges óvóintézkedéseket. A házassági szerződések csak a bíróságnál való bemutatásuk időpontjától kezdve hatályosak. A jegyesek között létrejött házassági szerződés azonban akkor is a házasság megkötésének időpontjától számítva hatályosul, ha azt a házasságkötés időpontjától számított egy hónapon belül mutatták be a bíróságnál. Minthogy házassági szerződés segítségével a házastársak egymásnak jelentősebb értékű tárgyakat is ajándékozhatnak, mi sem állhat útjában annak, hogy más vagyoni jogi szerződéseket is köthessenek egymással. Szigorú tilalom van azonban arra, hogy az egyik házasfél (az asszony is, nemcsak a férj) a saját vagyona feletti kezelési jogot visszavonhatatlanul a másik házasfélre ruházza át. E szerződési szabadság természetesen bizonyos veszéllyel járna a házastársak hitelezőire nézve, ha a törvény javukra nem gondoskodott volna megfelelő védelmi intézkedésekről. így ezek javát szolgálja mindenek előtt az a vélelem, miszerint a háztartásban fellelhető vagyontárgyak a házastársak közül annak tulajdonát képezik, akivel szemben a hitelezők követelése fennáll. Ezt a vélelmet a házasfelek maguk is már eleve elerőtleníthetik, amennyiben egy általuk készített „becsület és legjobb tudás szerint" aláírt, tanúk által hitelesített jegyzéket készítenek mindazon vagyontárgyakról, amelyek vagy mindkettőjük tulajdonát képezik, vagy csak egyikükét. Az ilyen jegyzéknek csőd esetén egy évnél régebbi keletűnek kell lennie. A hitelezők érdekeit védi továbbá az a vélelem is, hogy az egyik házasfél részéről a másiknak jutatott vagyontárgy ajándékozás tárgyát képezte s ezért házassági szerződés alakjában kellett volna történnie. — E praesumptio következményeit annak bizonyításával háríthatja el magáról az illető házasfél, hogy az ajándékozás érvényességéhez házassági szerződés megkötésére nem volt szükség, tehát az illető jószág tulajdona megfelelő ellenérték fejében ruháztatott át. Csőd esetében az adós házastárs által a másiknak juttatott ajándék visszakövetelhető és a csődtömegbe bevonható. Az ilyen megajándékozott ajándéka erejéig kisegítőleg felel az ajándékozó olyan tartozásáért, amely már a házassági szerződés hatályossá válta előtt fennállt s az azt kifizetni nem tudja. Egyébként a házastársak egymás tartozásáért való felelőssége tekintetében az az általános szabály, hogy mindegyik fél mindennemű vagyonával felel a saját kötelezettségeiért, de nem a másik házastárséiért. A házasfelet hitvestársának vagyona tárgyában megillető részesedési jog nem képezi a hitelezők kielégítési alapját, értve ezalatt, hogy e jog érvényesítését sem a házasság fennállása alatt, sem annak megszűnte után nem követelhetik; amennyiben ezen jogát a házasfél a házassági kötelék felbontása után (vagy separatio esetében) maga érvényesítette az e címen vagyonában mutatkozó többletre a hitelezők már rátehetik a kezüket. Mindez természetesen nem akadálya annak, hogy a házastársak valamely kötelezettséget közösen ne vállalhatnának; ebben az esetben azonban felelősségük solidáris lesz, míg a svéd kötelmi jog egyébként általában csak a pro rata parte felelősséget ismeri. Jogállam, XXXV11. évf. 9-10. füzet.