Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 9-10. szám - A Felvidék visszacsatolásának némely közjogi vonatkozásairól

360 DR. FAZEKAS OSZKÁR Az indokolás idevonatkozólag azt mondja, hony az illető márkacikknek a gyárostól való beszerzése „az árúra nézve sem jogközösséget, sem olyan jogviszonyt nem létesít, amely az ítélet jogerejének kivételesen a perben nem álló harmadik sze­méllyel szemben fennálló hatályának elismerését indokolhatná" és hozzáteszi, hogy „az ítélet szükségképeni következményeinek jogereje a hatály tartalmi határának, nem pedig alanyi vonat­kozásának kérdését illeti." Bár a Pp. 411. §-a és az azon íelépült joggyakorlat nin­csen a versenyjogi popularis actio speciális jogi és gazdasági sajátlagosságára szabva, mindazonáltal a jelen vitakérdés ese­tében kellő lehetőséget nyújt arra, hogy a törvényhozó által a Novella 19. §-ában már más vonatkozásban kiküszöbölni kívánt tömegperekkel űzhető visszaéléseknek elejét lehessen venni. Annak a jogerős döntésnek a tárgyát ugyanis, amely az emiitett árúkülsőt elbírálta, tárgyilag körülhatárolt dolgok — és nem bárkinek a személyes magatartása — képezte. Miként a statusperben a személyi jogállapot — ugy itt is a vitás árú­külső tárgyi jogállapota csupán egyféleképen, — tehát minden­kire kiterjedő hatállyal — bírálható el (legalábbis változatlan ténymomentumok esetében.) Azonos tényállás mellett époly kevéssé lehet (bárki szerepel is alperesként) ugyanazon árúkül­sőnek ugyanazon elemét ugyanazon szempontból az egyik jog­erős ítélettel törvényszerűnek a másik, a harmadik vagy száza­dik jogerős ítélettel pedig törvénybeütközőnek minősiieni. Nem azon múlik itt a jogerő „szükségképeni következmé­nyének" mikénti elbírálása, hogy ki szerepel alperesként, hanem egyedül azon, hogy ily esetben két egymással ellentétes ítélet úgy elméletileg, mint gyakorlatilag lehetetlenséget involvál, ami­től a jogszolgáltatásnak nemcsak egész szakmákra ránehezedő s ezért gazdaságilag végzetessé válható jogbizonytalanság el­kerülése szempontjából, de azért is óvakodnia kell, nehogy a jogszolgáltatás méltósága és autoritása helyrehozhatatlan csor­bát szenvedjen: a) Az elméleti lehetetlenség abban áll, hogy nem állhat fenn egymás mellett két olyan jogparancs (minden ítélet a konkrét jogeset tekintetében a legfelsőbb államhatalom jog­parancsát tartalmazza) amelyek egymást kizárják, mert egymást lehetetlenítik. Minden józan ember ugyanazon tárgy tekinteté­ben ugyanakkor csak egyfélét akarhat — annál inkább csak egyfélét, nem egymást kizáró két ellentétes dolgot — parancsol­hat az állami szuverénitás. b) A gyakorlati lehetetlenség abban áll, hogy a gyáros ba jogerős ítélet által számára biztosított terjesztési jogosultsággal nem élhetne, ha márkacikkét csupán a gyár falai között volna jogosítva előállítani, de ugyanakkor ugyanaz a hatalmi szó megtiltaná, hogy azt a gyár falain tul a fogyasztó kezébe juttassa.

Next

/
Thumbnails
Contents