Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 9-10. szám - A Felvidék visszacsatolásának némely közjogi vonatkozásairól

A VERSENYJOGI GYAKORLATBÓL. 361 Elméletileg helyesen állítja fel, csupán a jelen esetre mulasztja ei kellően alkalmazni a végzés azt a fentidézett tételt, hogy a Pp. 411. §-ában emiitett „szükségképeni következmény" nem személyi, hanem tartalmi vonatkozású. Mi hát a „tartalma" a szóbanforgó márkacikk tekintetében meghozott jogerős ítéletnek, ha a gyárostól megvásárolt márkacikknek a sorsa a vevőnél nem más, mint elkobzás ?! Vájjon megengedi-e akár a logika akár az ethika az emiitett jogerős ítélet tartalmi határait (személyi vonatkozásoktól menten) ugy megvonni, hogy a törvényszerűnek talált árúkülsőben a szóbanlévő márkacikket szabadon lehet gyártani és a gyárban korlátlanul felhalmozni, de ha a gyártott mennyiség annyira felhalmozódott, hogy a gyári udvaron és a raktárakban már el nem fér: a terhessé váló készleteket csak megsemmisíteni szabad; semmiképen sincs (az ítélet „tartalma" szerint) megengedve: a gyártmányba jogerős ítélet alapján jogszerűen fektetett munkát és anyagot a nemzetgazdaság részere hasznavehetővé is tenni! A bíróság perrendünk értelmében szerencsére nincs kötve a saját bizonyítást rendelő végzéséhez s így fennmaradt a jogi lehetősége annak, hogy az ítéleti jogerő majdan oly elbírálást nyerjen, amely a jogerős bírói döntés „tartalmát" nem lehetetleníti, hanem csorbítatlanul megóvja. Annak az illusztrálására, hogy egyfelől ezen álláspont* másfelől az ugyanezen kérdés tekintetében a többi bírói forumok által vallott felfogás között milyen mélységes ür tátong, legyen szabad megemlítenünk, hogy a budapesti kir. Törvényszék 13 P. 35.179/1936. számú ítéletével a zaklatási célzatúnak felismert szóbanforgó „tömegperek" puszta folyamatba tételét már önmagában is joggal való visszaélésnek minősítette és betiltotta és hogy a budapesti kir. ítélőtábla P. VII. 9662/1938. számú megváltoztató Ítéletének indoklásában ugyanerre az erkölcsi álláspontra helyezkedett, mégis azzal a fenntartással, hogy a joggal való visszaélés megállapítása most még idöelőtti, ez csak akkor lesz helyén, ha a szóbanforgó tömegperek alapjául szolgáló főperben hozandó jogerős ítélet a felperesi igényt alaptalannak fogja deklarálni. II. Az iparjogvédelmi külön-törvények és különösen a versenytörvény a modern gazdasági élet ama követelményének törekszik eleget tenni, hogy a magántulajdon és a jogfolytonosság elve az eszmei javak körében is hathatósan jussanak érvényre. Habár a törvényhozó a Tvt. megalkotásával az eszmei javak oltalmát — ugy kifejezett rendelkezései, mint a miniszteri indokolás szerint — jelentékenyen kimélyíteni, nem pedig csökkenteni célozta; — bár 45. §-ában az iparjogi külön-törvényeket hatályukban érintetlenül hagyni rendelte: mégis ismételten találkozhatunk oly legfelsőbb bírósági döntésekkel, ameJogállam XXXVII. Svf. 9-10. füzet. 24