Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 9-10. szám - Valótlan adatok előadása a szemérem elleni bűncselekményekkel kapcsolatban

346 VALÓTLAN ADATOK ELŐADÁSA A SZEMÉREM ELLENI BŰNCSELEKMÉNYEKKEL KAPCSOLATBAN. Irta: DR. SZRUBIÁN DEZSŐ m. kir. rendőrfőtanácsos. A különböző bűncselekmények nyomozása folyamán a gyanúsítottak rendszerint tagadnak. Tagadásukat természetesnek is kell találnunk, mert a szabadulásukért folytatott küzdelemben ez a legerősebb fegyverük és érthető az a törekvésük, hogy magukat ártatlanoknak igyekezzenek feltüntetni, vagy cselekményüket mint jelentéktelent igyekezzenek beállítani. A sértettek előadása általánosságban közelebb áll a valósághoz, kivéve a szemérem elleni bűncselekmények sértettjeit. Egyetlen bűncselekménnyel kapcsolatban sem találkozunk annyi valótlansággal, mint a szemérem elleni bűncselekményeknél. Ez a jelenség e cselekmény sajátosságával magyarázható, részben pedig azzal, hogy a feljelentés tárgyát képező cselekmények a legtöbbször négyszemközt folynak le s ha meg is történtek, elfogadható bizonyíték ritkán található. Rendszerint egy állítással és egy tagadással állunk szemben, amelyekbői bajosan lehet a valót kihámozni. A fiatalkorúak előadása a legtöbbször azonos, az e koron felül lévők előadásával, az indokok is azonosak, csak az előzmények és a keretek eltérőek. Az indok csaknem kizárólag, a valamely oknál fogva feltámadt bosszúérzet, melyet néha egy harmadik személy érez a feljelentett iránt s a feljelentő személyt, — a leggyakrabban fiatalkorút sőt gyermekkorút, — csak eszközként használja fel az eljárás megindítására, amikor is ő maga az indítvány tevő. A fiatalkorúaknál vagy gyermekkorúaknái mutatkozik sűrűn, az ilyirányú hazudozási hajlam. Az előbb említett korban lévők előadása sokszor bámulatosan meggyőző és valószínűnek látszó párbeszédek és helyzetek leírásából áll. E valószínűségek okának kutatása folyamán rájövünk arra, hogy az előadott párbeszéd valóban meg is történt, de olyan személlyel, akin a sértettként szereplő leány nemcsak hogy nem akart bosszút állni, hanem akitől azt szívesen is vette. Ezt a beszélgetést, — rendszerint valamely nemi megnyilvánulásra vonatkozót, — adják elő aztán azzal a személlyel kapcsolatban, akinek kellemetlenséget akarnak szerezni. A helyzetnek és környezetnek leírása az, ami a nyomozás folyamán kételyeket ébreszt, mert a valóban, de mással és más helyen létrejött helyzet nem illik bele a meggyanúsított ember környezetébe. Valószínűség csak akkor mutatkozik, ha a valótlanságot elbeszélő leány sokszor vagy legalább is többször járt azon a helyen, amely a meggyanusítottnak lakását vagy üzlethelyiségét képezi. Az ily esetekben további, alapos nyomozásra van szükség, hogy a valóság kideríthető legyen. Az ily gyanúsításoknak a legtöbbször cukrászok, fűszer