Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 9-10. szám - Trianon

330 LUDVIG REZSŐ oláh asszonyt nem látták szívesen, azért nem ő vegyült a magyarok közé, hanem magával vitte férjét az oláhok közé, akik viszont a közéjük térő magyart szivesen fogadták. Végtelen meggondolatlanságnak tartanám nemzetiségeinkkel szemben a magyarok elsőrendű állampolgárságának a hangoztatását is. Állampolgárság csak egyforma lehet, a mai viszonyok nálunk másodrendű állampolgárságot nem tűrnek meg. Örökös hibánk, hogy mindenben a nagy hatalmakat bámuljuk, és nem a kis nemzetek létérdekét tartjuk szem előtt. Önérzetes nép másodrendű állampolgársággal be nem érheti, — hacsak a nagyhatalom ereje arra rá nem szorítja, — másodrendű állampolgárság hangoztatása tehát csak nemzetiségeink elidegenítését, más állam kötelékébe vágyódását vonhatná maga után. Nem mentség, hogy minden szóra nem lehet súlyt helyezni, mi magunk is érzékenyek vagyunk. Véleményem szerint jobban szolgálnók hazánk érdekeit, ha iskoláinkban francia, angol, és olasz helyett nemzetiségeink nyelvét tanítanók. Nemzetiségeink ebből saját megbecsülésüket látnák és magunk is tolmács nélkül érintkezhetnénk velük. Viszont azonban véleményem szerint oly iskola sem állhat fenn Magyarországban, amelynek elvégzője a magyar nyelvet tökéletesen el ne sajátítsa, elsajátítása elsősorban a nemzetiségek érdeke. Ha nemzetiségeink nyelvét nemzetiségi vidéken már az elemi iskolában, azonfelül egyes középiskolákban is tanítjuk, a magyar nyelv tanítása ellen sem lesz kifogás emelhető. A régi telepítési kísérletek sem váltak be. Pancsova környékén egymás mellett találhatók a magyar, német, szerb, tót községek, teljesen elkülönülten. Célszerűbb telepítés, ha magukba a nemzetiségi községekbe települnek be magyar családok, olyanok, amelyeknek a nemzetiségiekkel való összeházasodás sem ellenszenves. Alakulhatnának magyar egyesületek, amelyek a nemzetiségi községekben összevásárolnák a megüresedő portákat és magyarokat küldenének oda, pld. nyugdíjas jó magyar tanítókat, ha nem is magyar nevűek. Az ilyen telepítésnek persze az a feltétele, hogy a magyar család az ily községben gazdaságilag is megállja a helyét. Nem egyszer azt olvassuk, hogy a magyar porta vész, nemzetiségiek kezébe megy át. Ennek oka csak az lehet, hogy a porta a magyar család megélhetését többé nem biztosítja. Ha azonban ugyanez a porta a német vagy tót család megélhetéséhez elegendő, amikor pl. a német család erős igénytelenségéről sem lehet szó, akkor a bajon feltétlenül segíteni lehet. Hiba az, hogy a magyar gazda a maga foglalkozása körén túl eső munkát nem igen végez, ellenben a német gazda csak olyan munkáért ad ki pénzt, amelynek elvégzését elsajátítani nem tudta; tehát elvégez minél több munkát ő maga s így dolgozik és vagyonát gyarapítja akkor is, amikor a magyar gazda tétlen. Azon felül a német gazda nem éri be azzal, ahogyan nagyapáink dolgoztak, hanem