Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 9-10. szám - Trianon

TRIANON. 331 készséggel tanul és halad tovább. A tót családnál a szerény igény igen nagy tényező. Külföldön azonban magyarjaink is be­érik szerény életmóddal, beérhetnék itthon is. Be kell nevelni a népbe azt a tudatot, hogy nem a munka és a szegénység szé­gyen, hanem szégyen az ingyenélés és nem érdemel megbecsülést a nagyra tartott vagyonpazarlás, addig sem, amíg tart. Foglal­koznunk kell magyar népünkkel, gazdálkodásával, a megélhe­tését biztosító vagyongyűjtéssel., A nemzet megerősödésének kétségtelenül legerősebb alapja a természetes szaporodás. E téren azt látjuk, hogy a vagyon a gyermekáldással hadi lábon áll. Sok gyermek ott van, ahol va­gyon nincs és a gyermek a megélhetést megkönnyítő munkaerőt jelent. Középosztályunk gyermekerőben igen gyenge, folyton erős kiegészítésre szorul, noha ezt nem nagyon szívleli. Azt az elhúzódást, amit az egyes nemzetiségek közt tapasztalunk, lát­juk, társadalmi rétegeink között is. Középosztályunk többre be­csüli az előneves vagyontalan, kisállású állami hivatalnokot, mint a jómódú, becsületes kereskedőt vagy iparost. Nemzeti­ségeink, amint ezt a délvidéki szerbeknél is tapasztaltam, el­lenkezőleg gondolkoznak, ők az embert önértéke szerint és nem őseinek — olykor nem is hazafias — érdemei szerint becsülik, hiszen a kurucok, a szabadságharcosok nem igen kaptak kitün­tetést. Nagyon szükséges és időszerű társadalmi osztályaink összehozása, annak az együttmunkálkodásnak az elérésére, amellyel megszállott területen véreink a rájuk nehezedő hatalom ellen védekeznek, amelynél minden magyar egyaránt magyar, bármely társadalmi osztályhoz vagy nemzetiséghez tartozik is, ellenben értéktelen minden előkelőség és fejfenhordozás, ha nem a magyar haza javát szolgálja. Az összetartás alapfeltétele az alsó néposztály felkarolása, nem a leereszkedés, hanem a megbecsülés. Megbecsülés abban a tudatban, hogy az alsó néposztály a nemzet fenntartója. Túl sokat törődtünk városainkkal, igen nagyra nőttek az állam és a községek rovására; állami támogatásuk csökkentendő és a tiszt­viselői javadalmazásaik és egyéb kiadásaik arányos mérséklé­sével állami támogatásban megtakarított összegek a községekre fordítandók. Igen fontos érdekünk, hogy minden községben a néppel szívesen foglalkozó és azt készségesen segítő jó magyar jegyző és tanító legyen, akiknek azonban nemcsak a képesíté­sével és foglalkoztatásával, hanem nyugodt megélhetésével is törődnünk kell. A nép vezetőinek és nevelőinek a díjazása — ha helyüket megállják — soha sem lehet elég nagy, ha valahol, úgy elsősorban náluk indokolt a jutalmazás is. Csak nem hangos kitüntetés, annak elérhetése a munkájukat ne befolyásolja. Középosztályunk egyre gerinctelenebb és gyermektelenebb. Egy része nem szívleli az életküzdelmet, lenéz minden testi mun­kát és azt végzőt, elvárja az államtól, hogy nyugodt megélhetést nyújtson neki és gyermekeinek, azért viszont minden kormányt

Next

/
Thumbnails
Contents