Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 9-10. szám - Trianon

329 TRIANON. Irta: LUDVIG REZSŐ kir. kúriai bíró. Közmondás, hogy saját kárán okul az ember. A trianoni szerződés indokolásáúl az szolgált, hogy a Magyarországon élő magyaroknak az egész ország területére nincs szükségük. Bűnhődtünk tehát azért, mert nem törődtünk eléggé azzal, hogy Magyarországot — ha nem is nyelvben, de lélekben — magyarok lakják. A közelmúlt eseményeiből is csak azt láthatjuk, hogy igazság csak ott van, ahol erő is van, kis nemzetért a nagy nemzetek nem ontanak vért. Lassanként rátérünk a helyes útra, kezdünk törődni népünkkel, kezdjük belátni, hogy nekünk kis nemzetnek elsősorban nem a kultúrára kell súlyt helyeznünk, hanem a nemzet számbeli megerősödésével kell törődnünk, legyen először nemzet és azután annak a részére kultúra. Trianon nem kultúra után indult, A nemzet megerősödésének egyik módja nemzetiségeink beolvadása — nem beolvasztása. A magyarosításnak igen szép példáját láttam a Felvidéken két tót községben. Ott a gyermekek az elemi iskolában teljesen megtanultak magyarul és magyarnak vallották, de vallják is magukat, a megszállás dacára is. Ez a magyarosodás volt lelkes magyar tanítók érdeme, akiknek tevékenysége nem merült ki a tanításban, hanem neveltek is, még pedig nemcsak az iskolai órák alatt, hanem azokon túl is. A felnőttek igen szívesen fogadták a velük való törődést, azt ragaszkodással viszonozták és jó magyarokká váltak. Aki ily eredményt lát, annak a lelkében örökké felmerül a kérdés, miért nem volt ez mindenütt így, miért késett oly soká az állami iskola az idegen ajkú vidékeken. Nem lehet mentség, hogy nyelvünket magunk is csak későn kezdtük megbecsülni. A nemzetiségek beolvadásának alapfeltétele a velük való törődés, — de nemcsak megélhetésükkel —, a barátságos felkarolás. Kerülni kell mindent, — szóbeszédben is —, ami a nemzetiségek érzékenységét bánthatja. Ne legyen úgy, mint régen volt. elég volt egy Trianon. Végtelen meggondolatlanság a nemzetiségek hazafias érzelmeinek támadása, támadás barátot nem szerez. Nekünk a forró magyar vér mellett szükségünk van nemzet ségeinkre, Buda közvetlen szomszédsága sem magyar. Érthetetlennek tűnik fel az is, hogy amíg a középosztályban magyar és nem magyar házassága magyar családot eredményez, a köznépnél ennek ellenkezője tapasztalható. Csanád megyében sok, igen jó magyar nevű férfit találtam, aki csak oláhúl volt hajlandó beszélni. Okát kutatva azt a magyarázatot kaptam, hogy a felesége vagy az anyja oláh. Eloláhosodásuk tehát arra vezetendő vissza, hogy a magyar családok az Jogállam. XXXVII. ővf. 9-10. füzet. 22