Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 7-8. szám - A könyvkövetelés elzálogosítása

300 DR. SZLEZÁK LAJOS kiegészített definitióját követi.20) A magam részéről Enneccerus ogalommeghatározását: „Endlich kann das Vermőgensrecht dauernd an die Urkunde geknüpft sein so, dass auch das Fortbestehen und die Ausübung von der Verfügungsmacht über die Urkunde abhángt'V — tartom a legprecízebbnek, a benne foglalt „dauernd" „Fortbestehen" és „Verfügungsmacht" szavak miatt. Ha mármost ezek alapján vizsgáljuk a könyvkivonatot, különösen szem előtt kell tartanunk kettőt. Az egyik, hogy a könyvkivonat csak a zálogjogot alapítja meg, tehát a főkövetelést nem, hanem csak az accessorius jogot, a másik pedig az, amit a dologi jogok és így a zálogjog u. n. specialitásának nevezünk. Az elsőből folyik, hogy a könyvkivonatban foglalt jog nem önálló, magában nem áll meg, léte függ a főkövetelés sorsától, a második pedig helyettesithetlenné teszi az igény tárgyát. Kötelmi jogok, közelebbről: követelések tetszés szerint szaporíthatok. Ha a váltó több példányát írják alá, anélkül, hogy a többszörözés a váltóból kitűnne, mindből származik érvényes követelés. Ha ugyanaz a személy ír több példányt alá, legfeljebb többször fizet, ez a lényeget nem érinti, mert hisz a kötelezettség az ő személyére, az ő teljesítési készségére, egész vagyonára vonatkozik. Ha ellenben egy dologi jogot igényelnek joglátszat alapján többen, úgy, mivel minden dologi jog egy meghatározott dologra vonatkozik, amely ebben a vonatkozásban nem helyettesíthető és nem is többszörözhető, noha különben talán fajlagos dolog is, nem marad más megoldás, mint az elsőbbség eldöntése, vagy arányosítás. Vizsgáljuk tehát egyenként az értékpapír tulajdonságait. Az összes hivatkozott fogalommeghatározásokból kitűnik, de fentebb Rudolf előadása kapcsán részletesen is kitértem rá: semmi összefüggés nincs aközött, hogy egyrészt az értékpapír konstituálja-e a jogot vagy sem, másrészt aközött, hogy az okirat értékpapír-e. Az értékpapírjelleg és a jog keletkezése között tehát nincs szoros kapcsolat vagy összefüggés. Mikor Rudolf cikkét olvastam, csodálkoztam, hogy az értékpapír jelleg mellett nem elsősorban a KT. 308. §-sal érvel. Hiszen ha ő a könyvkivonatot nemcsak „ingó" zálognak, hanem „kézi" zálognak is tekinti, úgy a KT. 308. §-nak kétségkívül olyan értelme van, mintha a zálogjog átruházásához a papír átadása is kellene. A kereskedelmi zálogjog átruházásához kell is. Ebből pedig igen könnyen és tetszetősen lehetne az értékpapír „transportfunctióját" levezetni és bizonyítani. íme: a papír átadása viszi át a jogot; világosan előírja a 308. §.!! Hogy Rudolf erre nem hivatkozik annak az az oka, hogy látszólag annyira testi dolognak tartja a papírt, hogy annak, mint pigra massának még functiói sem lehetnek épp úgy, mint nincs semmi functiója a KT. 30. §. szerinti kézizálog tárgyának, melyet átadnak és azzal másnak joga alá kerül. Miután azonban én rendszeresen akarom ezt a kérdést megvizsgálni, nem mehetek el a „transportfunctio" mellett, noha arra Rudolf nem is hivatkozik, hanem azt meg kell vizsgálnom. A jogátruházásnál két lényeges momentum adódik. Az első, mennyiben igazolja a papír puszta birtoka a birtokost, mint jogosultat, a másik pedig, hogy menynyiben igazolja a papír szövege a birtokszerző javára a jog tartalmi valódiságát. Ami az első kérdést illeti, kétségtelen, hogy a 308. §. a keresk. zálogjog érvényes átruházásnak feltételeként emliti az átadást.21) Értékpapírjogi értelemben vett transportfunctióról, legitimátióról azonban csak akkor beszélhetünk, ha nemcsak az szükséges a jog érvényesítéséhez, hogy a jogosult a dolgot megszerezte légyen, hanem ha éppen a dolog birtoka szükséges és egyben elég is a jogátszállás bizonyítására. Nem akarok ismét az Optk. már untig idézett 427. és 452. §§-ra hivatkozni, melyek az egyszerű adóslevél átadását is előírják, sem az Optk. 991. §-ra, mely szerint magánadóslevél lehet a kölcsön tárgya, hanem hivatkozom egyrészt Szladitsra22), aki szerint a magánjogi követelés tekintetében szerzett zálog is átruházható az adóslevél kézizálogba adásával, még pedig az adós értesítése nélkül is, másrészt hivatkozom