Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 7-8. szám - A könyvkövetelés elzálogosítása

294 A KÖNYV KÖVETELÉS ELZÁLOGOSÍTÁSA. Irta: DR. SZLEZÁK LAJOS kir. járásbíró. A fenti cimen dr. Rudolí Lóránt tanulmányt írt a Jogállam 1938. évi 1—2. füzetébe. Ebben két lényeges tételt állít fel: a) hogy az elzálogosított könyvkövetelésről kiállított megfelelő záradékkal értékpapírrá tehető, b) hogy az minden értékpapírzáradék nélkül is ipsa lege értékpapír. E két fő tétel bizonyítása során még két tételt állít fel, c) hogy az értékpapíralapítás csak a főkötelezett értesítésével nyer befejezést és d) hogy a KT. 305—306. §§. szerinti végrehajtásnál a hitelezőt csak az eladás joga illeti meg, a behajtás joga nem.1) Előre kell bocsátanom mindenekelőtt azt, hogy nagyon sajnálom, hogy Rudolf nem maradt meg a 32. old. 3. pont 2. bek-ben is emiitett az az álláspontja mellett, hogy a forgatható papírok kreálása is szabadon történhet. Ha ezt az álláspontját a könyvkivonatra is fenntartotta volna, nekem sokkal könnyebb dolgom volna. Az alábbiak során elsősorban a „bemutatóra szóló" könyvkivonatról fogok beszélni. Ha nem említem kifejezetten, hogy recta-könyvkivonatot értek alatta, úgy az általam mondandók a bemutatóra szóló könyvkivonatra vonatkoznak. E cikk olvasói mind ismerik a KT. 1 § intézkedését, mely szerint in subsidio az általános magánjog veendő figyelembe. Miután azonban ker. jogi tankönyveink sem hangsúlyozzák ki ezt eléggé, szabadjon röviden utalnom arra, hogy a ker. jog kodifikációjának nálunk nem csekély speciális nehézsége volt az, hogy a kodifikációnak országos egységet kellett eredményeznie, emellett azonban a kiegészítő jogszabályok két külön jogrendszerhez tartoztak. Az anyaországban a magyar, Erdélyben, a határőrvidéken és Horvátországban, valamint Fiumében az osztrák jog volt érvényben. Ezt az ellentétet valamivel tompította ugyan, de meg nem szüntette az a körülmény, hogy a kodifikáció idején az anyaország joggyakorlatára kötelmi jogi részében is erős befolyást gyakorolt az Optk. Az általános törvénymagyarázati szabályokon felül tehát a törvénymagyarázatnál, ha a KT-ről van szó, ezt a duplicitást is figyelembe kell venni. A magyarázat olyan legyen, hogy mindkét magánjog szerint megállja helyét.2) Figyelemmel kell lenni a magánjog időközi változásaira is. Ha a KT. értelme homályos, a törvényhozó akaratát a jogtudomány akkori állásának megfelelően kell kikutatnunk, mert az a törvényhozó vélelmezhető akarata. A hetvenes évek törvényhozój a nem akarhatta a jogtudomány azokat a megállapításait, melyek későbbiek. Viszont, ha nem a KT. rendelkezése homályos hanem rendelkezés nincs, a kiegészítésnek a mai magánjogból kell történnie, mert a KT. 1. § utalása a magánjogra nem hosszabítja meg keresk. vonatkozásban azóta magánjogilag már antiquált tételek életét. Helyesen utalnak jogi íróink3) arra is, hogy a törvény értelmezésénél a törvényszerkesztők által szem előtt tartott idegen törvények is figyelembe veendők. Tanulmányát Rudolf a KT-t kodifikáló értekezlet jegyzőkönyvéből vett idézettel, mint egyben jogtörténeti bizonyítékkal, vezeti be. Ha szerzőt nem kápráztatta volna el kitűzött célja, már itt megállott volna és feladta volna a küzdelmet. Azonban elkápráztatta és ezért ugy positiv, mint negatív irányban rosszul lát. A sajátmaga által választott idézetben nem látja meg, ami abban világosan benn van és lát benne olyat ami ott nincs. Meg kellett volna, hogy lássa, hogy az értekezleten senki sem vonta kétségbe, hogy a könyvkövetelés „csak cessio által ruházható át", senkinek még csak eszébe sem jutott a könyvkövetelést a „papirok"-kal egy kalap alá vonni, ellenkezőleg, azt a papírokkal szembeállították. Az ért. összes résztvevői megegyeztek, hogy a könyvkövetelés, ugy, mint ők azt akkor ismerték, tehát a Rudolf által hivat-