Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 7-8. szám - Kis esetek - nagy témák

KIS ESETEK — NAGY TÉMÁK. 293 közelmúltban jogi közéletünk egyik legnagyobb kiválósága tollából a következő sorok láthattak napvilágot : . . gondoskodni kellett volna arról, hogy a perbeli eljárás a XX. században mégse mutassa az ősi per képét, amikor a fél mellett eskütársak tömege vonul fel, és a döntés legnehezebb, mindenesetre legkínosabb feladata a nyers ténykérdés... Megvalósítása esetén a polgári per sem tűnne fel immár ugy, mint valami ásatag maradvány olyan időkből, amelyekre a modern perjogász is szeret lenézőleg tekinteni, arra hivatkozva, hogy ott nem a tények racionális kiderítése döntötte el a pert, hanem irracionális tényezők ellenőrizhetetlen véletlene a fél esküjében és ozdáliákban. A tanúvallomás lélektanának megdöbbentő leleplezései után nem lehet kételkedni a — becsületes - tanúvallomás bizonyító értékének problematikus voltában. És nálunk ma is a legtöbb idejét és erejét rabolja el a bírónak a tanú kihallgatása." - (Dr. Bálás P. Elemér egyetemi ny. r. tanár, a „Magyar Jogi Szemle" 1938. évi júniusi számában.) Az elmúlt szép nyár legnagyobb jogi eseményének fenti sorok megjelenése minősíthető. * Alaptörvényekről a nyár folyamán sok szó esett. Egyremásra támadtak egy-egy törvényjavaslatot, törvényen alapuló kormányrendeletet, sőt már kihirdetett törvényt olyan értelemben, hogy az beleütközik ebbe vagy abba az alaptörvénybe, sőt egyszerre1 beleütközik több alaptörvénybe is. Megtörtént eset: nemrégen jogászokból és nemjogászokból álló társaság ezekről az alaptörvényekről beszélgetett. A jogászok kifejtették, hogy a szónak jogtechnikai értelmében veendő alaptörvényt a mi alkotmány- és jogrendszerünk nem ismer. Alaptörvény ugyanis az olyan törvény, melyet a törvényhozó vagy kifejezetten annak nevez, vagy kivételes fontosságát létrejöttének külsőségeiben (minősített többség stb ) juttatja kifejezésre, vagy amelyben határozottan kimondja, hogy nem hozható a jövőben olyan törvény, amely eszmeileg beleütközik ezen törvénybe, és ha mégis hozaíik ilyen törvény, akkor egy ezen kérdésben határozni hivatott független szerv (külön bíróság) kimondhatja az alaptörvénybe ütKöző új törvény hatálytalanságát. Az „alaptörvény" tehát áttörése annak az elvnek, hogy a törvényhozó souverain. — Ily értelemben veti alaptörvény nálunk nincsen stb. stb. — A nem-jogászok igyekeztek az ő ellenkező nézetöket elfogadhatóvá tenni. Érveik azonban inkább politikaiak voltak, mint jogiak. A társaság egyik tagja, egy nagy vagyonú kereskedő, aki addig az eszmecserében nem vett volt részt, a vitatkozás elcsendesedésekor így szólt, rosszul elleplezett Cicero pro domo-hangon: „Hát most mondják meg nekem a jogász urak a következőt: A mostani vagyonválísági törvényben, miként tudni méltóztatnak, adóamnesztia van azok számára, akik a múltban elkövetett adóbűneiket beírják a bevallásba. Hozhatnak-e most mégis olyan új törvényt, hogy az amnesztia nem érvényes és aki bűnös, az lakoljon?!" Conticuere omnes . . .