Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 7-8. szám - Kis esetek - nagy témák

KIS ESETEK — NAGY TÉMÁK. 291 énekelt, a másik pedig klarinétozott, az nem a vádbeli dallam volt, hanem más, ahhoz kissé hasonló dallam. A bíróság felhívására a vádlottak mindegyike a tanuk jelenlétében elénekelte, illetveelklarinétozta úgy a vádbeli, minta védekezésben dallamot, — a tanuk „megtették vallomásukat", — a bíróság pedig ez alapon megállapította az Ítéleti tényállást. Témánk szempontjából közömbös, vájjon az Ítélet marasztaló vagy felmentő volt-e ? Lényegesek ellenben a következő szempontok: Fölötte üdítő a közvetlenségnek oly nagymérvű érvényesülése, hogy a bíróság úgy a vádbeli, mint a védelmi zenét, — sőt nem is zenét, hanem muzsikát! — bevonultatta a tárgyaló terembe. Mindenesetre viszonylagosan megnyugtatóbb a tanuk vallomása akkor, ha a tanuk arra a kérdésre felelnek, vájjon az imént hallott két dallam közül melyike' dalolta vagy klarinétozta a vádlott, mint hogy ha a vallomás a dallam reprodukálása nélkül egyszerűen csak arra vonatkoznék, vájjon a vádbeli avagy a védekezésben dallamot hallotta-e a tanú? Ismétlem a közvetlenségnél fogva a tanuk vallomás viszonylagosan megnyugtató. Más kérdés azonban, vájjon aggálytalanul megnyugtató-e ? Erre pedig, — még ha a tanuk teljes elfogulatlanságát és jóhiszeműségét tételezzük is fel, — a válasz csak nemleges lehet. Aki ugyanis zenével, ha csak mint zenekedvelő, vagyis hallgató valamennyire foglalkozik, az nagyon jól tudja, milyen hasonlíthatatlanul gyöngébb a zenememória, mint a szómemória, — és milyen nehéz hosszabb idő után emlékezni arra, hogy egy bizonyos alkalommal miféle dallamot hallottunk? Különösen, ha az a dallam teljesen vagy félig-meddig ismeretlen. Természetesen távol áll tőlem bírálni az ötös tanácsnak azt az ítéleti álláspontját, hogy a tanuk vallomásai alapján mégis megállapította azt, hogy a szóbanforgó esetben a két vitás dallam közül melyik hangzott el. Azokon az általános okokon kivül, amelyek ezt a bírálást meg nem engedetté teszik, feltétlen akadálya ennek a bírálásnak a következő megfontolás is : A szóbanforgó hírlapi közlésekben azon az egy rokonszenves és eléggé nem dicsérhető tényen kivül, hogy a tanács a dallamokat elénekeltette és elklarinétoztatta, semmiféle arra vonatkozó adat nincs, hogy a bíróság miképen jutott el ahhoz a ténymegállapításhoz, amelyhez eljutott. Már pedig mi sem könnyebb, mint az, hogy a tanuk vallomása a bennök foglalt és a tárgyalás egyéb adataival támogatott mellékkörülmények folytán teljes megnyugvással fogadható el a tényállás megállapításának pillérjéül. Például: a tanú figyelmeztette a vádlottat, hogy amit énekel, azt énekelni tilos, és a vádlott azt felelte, hogy nem bánja, ha őt be is csukják, de ő mégis azt énekli, amit akar, stb. slb. Ismétlem: a konkrét ítéletet bírálni sem nem akarnám, sem nem tudnám.