Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 7-8. szám - Összeférhetetlenség és mentelmi jog

ÖSSZEFÉRHETETLENSÉGI ÉS MENTELMI JOG. 287 Ennek a kérdésnek a rendezése tehát kizárólag az összeférhetetlenségi jogra tartozik. A javaslat rendelkezéseinek kiegészítéseképen Egyed által (id. m. 179—180. 1.) felvetett és részben megvalósíthatatlan korlátozások mellett azonban el tudnám képzelni azt is, hogy az ügyvéd-képviselő bármilyen hatóság előtt (s itt még a bíróságokat sem venném ki!) csak azt képviselhesse, ki már megválasztása előtt is ügyfele volt. További korlátozást jelentene, ha az összeférhetetlenség kiterjedne a képviselő ügyvédtársának ténykedésére is, még pedig a társas viszony, illetve a képviselő ügyvédi gyakorlatának megszűnése után is. VI. Teljesen elhibázott a javaslat 62. §-a. Eszerint az országgyűlés tagja ellen közszolgálati minőségéből folyóan fegyelmi eljárást indítani vagy folytatni csak a mentelmi jog felfüggesztése esetében lehet. Ez ugyanis kizárólagos mentelmi jogi kérdés, amely az összeférhetetlenséggel semmi kapcsolatban sem áll. Ettől eltekintve is csak elnézésből kerülhetett azonban a javaslatba, minthogy nincsen figyelemmel egy már hatályban lévő törvényes rendelkezésre. Törvényerejű mentelmi gyakorlatunk t. i. már hosszabb idő ota ezt az álláspontot juttatja érvényre. Még a nagyobb nyomaték, vagy a rögzítés kedvééri sincs azonban szükség a javaslat kifogásolt rendelkezésére azért, mert ez már megtalálható egy három évvel korábban hozott törvényben. Az 1929: XXX. t. c. 76. §-a ugyanis kimondja, hogy az országgyűlés tagjainak mentelmi jogát ez a törvény nem érinti. Nyomban levonja ebből a törvény tárgykörét érintő következményt is, amikor leszögezi azt a mír fennálló jogszabályt, hogy a parlamenti tag tisztviselők ellen fegyelmi eljárást csak mentelmi joguk felfüggesztése után lehei elrendelni, vagy lefolytatni. Téves tehát Egyednek az a megállapítása, hogy a kérdés eddig nem volt szabályozva, (id. m. 137. 1.) Felesleges a javaslat most tárgyalt szakaszának második mondata ie. Eszerint a mentelmi jog felfüggesztése a fegyelmi eljárás egész menetére s az ítélet végrehajtására is kiterjed. A jelenleg érvényben lévő mentelmi jogi gyakorlatunk ugyanis mindkét vonatkozásban csak a személyes szabadságot korlátozó intézkedés végrehajtásához kívánja meg a mentelmi jog újabb felfüggesztését, ilyen határozatokat pedig fegyelmi bíróság nem hozhat. A megkeresésre jogosult hatóságot megjelölő második bekezdése a szakasznak, mint egy már meglévő jogszabály megismétlése, szintén szükségtelen. * Összeférhetetlenségi jogunk újabb törvényi szabályozása egyetemes fontosságú nemzeti érdek. Legalább is ekkora érdek fűződik azonban a mentelmi jogunk rendezéséhez is, ami az állandóság, jogbiztonság, tárgyilagosság, következetesség és rendszeresség követelményeit kielégítő módon szintén csak törvényhozási úton történhetik. Ennek a sok évtizedes kívánságnak a