Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 7-8. szám - Összeférhetetlenség és mentelmi jog

282 DR. BÖLÖNY JÓZSEF mákat. Ellenkező a helyzet nálunk. Mentelmi jogunk törvényi szabályozást a mai napig nem nyert, összeférhetetlenségi jogunknak az 1901: XXIV. t. c.-ben történt szabályozása pedig már régen elavult. Általános szükségérzet vezetett tehát az 1932. évi összeférhetetlenségi javaslat elkészítéséhez és parlamenti letárgyalásához, annak törvényerőre emelését azonban politikai körülmények sajnálatos módon megakadályozták. Összeférhetetlenségi jogunk újabb törvényi szabályozásának kérdését ismét időszerűvé tette Egyed Istvánnak „Országgyűlési összeférhetetlenség" címmel megjelent alapvető munkája (Budapest, 1937. 344 1.) és az igazságügyi államtitkárnak, majd a miniszterelnöknek a közelmúltban elhangzott nyilatkozata, mely utóbbiak a törvényhozás legsürgősebb feladatai közé sorolják az új összeférhetetlenségi törvény megalkotását. Ezzel szemben mentelmi jogunk általános törvényi szabályozása még mindig a megvalósulás reménye nélkül várat magára, jóllehet nemcsak Horváth Boldizsár, Pauler Tivadar, Vázsonyi Vilmos igazságügymíníszíerek s közjogi íróink túlnyomó többsége tartják ezt idestova háromnegyed század óta sürgős feladatnak, hanem maga a képviselőház is, mely már 1883. február 17-én utasította az igazságügymínisztert, hogy a mentelmi jog szabályozása iránt mielőbb nyújtson be törvényjavaslatot. Ez a régtől fogva általánosan érzett hiány vezetett azután oda, hogy törvényhozásunk ismételten került abba a helyzetbe, hogy egyéb jogterületeket rendező törvényjavaslatok tárgyalása alkalmával legyen kénytelen foglalkozni a mentelmi jognak legalább bizonyos irányú szabályozásával. így már a bűnvádi perrendtartás javaslatának 32. és 199. §-a részletes mentelmi jogi szabályokat tartalmazott, a képviselőház igazságügyi bizottsága azonban arra az elvi álláspontra helyezkedett, hogy e rendelkezéseket az alkotandó mentelmi törvény számára tartja fenn. Minthogy azonban ezt a törvényt a mai napig sem hozták meg, az országgyűlés mindkét háza által letárgyalt és most újra időszerűvé vált 1932. évi összeférhetetlenségi javaslatba ismét számos mentelmi jogi rendelkezés került. Nem lesz érdektelen közelebbről szemügyre vennünk ezeket a rendelkezéseket már csak azért sem, mert a javaslatba történt felvételük rávilágít a mentelmi jog szabályozása terén mutatkozó hiányokra és évtizedes mulasztásokra. II. Általánosságban megállapíthatjuk, hogy a javaslat számos olyan rendelkezést tartalmaz, mely nem az országgyűlés tagjainak összeférhetetlenségére vonatkozik. Egyed István az összeférhetetlenség fogalmának tágkörű értelmezésével kísérli meg az ebben mutatkozó törvényszerkesztési hibának az eltüntetését. Eszerint az összeférhetetlenség intézményének elő kell mozdítania az egyes társadalmi rétegek arányos képviseletét. (Id. m. 6. 1.) Szemben áll azonban ez a megállapítása törvénytervezetének fogalommeghatározásával is, amely szerint az ország-