Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 7-8. szám - Összeférhetetlenség és mentelmi jog

ÖSSZEFÉRHETETLENSÉGI' ÉS MENTELMI JOG. 283 gyűlési tagsággal összeférhetetlen minden olyan helyzet, állapot, vagy tevékenység, mely a törvényhozó munkának a nemzet érdekében méltó, lelkiismeretes, tárgyilagos és önzetlen ellátását bármely tekintetben akadályozhatja vagy befolyásolhatja (1. §•) Az országgyűlés összetételének kérdése a legtávolabbi összefügg gesoen sincs az összeférhetetlenséggel, annak szabályozása az országgyűlés szervezetét megállapító törvények feladata. Egyed maga is rámutat azonban a továbbiakban arra a többszór felmerült kifogásra, hogy a törvényjavaslat az összeférhetetlenség körén kívül eső kérdéseket is szabályozása körébe von és így mellékcélokat szolgál. Főként a mentelmi jog, a választhatóság és a fegyelmi jog körébe tartozó rendelkezéseknek a javaslatba történt felvételére vonatkoztak e kifogások, melyek tárgyalásának Egyed külön fejezetet szentel (94—99 1.) A két utóbbi kérdéssel kapcsolatos kifogásokat azonban túlzottaknak tartom. Nagyon találóan fejezi ki Tomcsányi Móric, hogy a választást kizáró okok rendszere és az összeférhetetlenség egyaránt annak megakadályozására szolgál, hogy arra méltatlan egyén a parlament tagja lehessen, amíg azonban az előbbi a választás előtt érvényesül, addig az utóbbi a választás után a már megválasztott taggal szemben (Magyarország közjoga, 463—464. 1.) Ugyanilyen világosan tesz különbséget Ereky István a parlamenti vétség két faja között. Az országgyűlés tagja e minőségében az illető ház fegyelmi hatalma alatt áll, egyéb minőségében tanúsított magatartása azonban már a törvény rendes útjára tartozik, így állapít meg a törvény a törvényhozás erkölcsi színvonala érdekében egyes összeférhetetlenségi eseteket is (Jogtörténeti és közigazgatási jogi tanulmányok, II. köt. 172—174. 1.) Más a helyzet a javaslatba felvett mentelmi jogi rendelkezések tekintetében. Egyed az összeférhetetlenségi és a mentelmi jog közötti szoros összefüggésre való hivatkozással állapítja meg, hogy az összeférhetetlenségi törvényben elkerülhetetlen a mentelmi jog egyes vonatkozásainak érintése. (Id. m. 98. 1.) Nem végzünk felesleges munkát, ha az 1932. évi javaslat mentelmi jogi rendelkezéseit szemügyre vesszük abból a szempontból, vájjon felvételüket tényleg ennek a szoros összefüggésnek köszönhetik-e, vagy csak annak a szükségérzetnek, mely a törvényi szabályozásukra kínálkozó legelső alkalom megragadásához vezetett. E különbségtétel ugyanis nemcsak a szabatos és rendszeres törvényszerkesztés szempontjából indokolt, hanem előfeltétele az összeférhetetlenség és a mentesség megnyugtató szabályozásának is. III. A javaslat általános rendelkezéseivel kapcsolatban Egyed arra a megállapításra jut, hogy az országgyűlés tagja ellen a Házak fegyelmi hatalma a mentelmi jogra való tekintet nélkül érvényesülhet. (Id. h.) Ez azonban félreértésre adhat okot. Nem a fennálló mentelmi jogra való tekintet nélkül érvényesülhet ugyanis a Házak fegyelmi hatalma, hanem a mentelmi jog fo-