Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 7-8. szám - Összeférhetetlenség és mentelmi jog

281 ÖSSZEFÉRHETETLENSÉGE ÉS MENTELMI JOG. Irta: DR. BÖLÖXY JÓZSEF ügyvéd, egyetemi magántanár. Az állami akarat megnyilvánulásának módját az alkotmány határozza meg. Parlamentáris államban azonban, ahol a legfőbb állami akarat kifejezésére: a törvényhozásra jogosult szerv, vagy azok egyike testületi alapon van szervezve, az egyébként alkotmányos úton hozott törvények is csak akkor tükrözik vissza kétségkívül az alkotásukra hivatott tényezők akaratát, ha intézményes biztosítékok óvják a törvényhozó testület függetlenségét és működési szabadságát. A testület akarata csak az egyes tagok akaratelhatározásán keresztül nyilvánulhat meg; ez az egyéni akaratelhatározás azonban csak akkor származik valóban tőlük, ha minden közvetlen vagy közvetett befolyástól mentesen jött létre. Ellenkező esetben ténykedésükben tulaj donképen a befolyásoló tényező akarata nyilvánul meg; az alakilag ugyan érvényes és hatalmi szóval kikényszeríthető törvény nélkülözi a kellő erkölcsi alátámasztást. I. Ezen a ponton találkozik a parlamentarizmus két alapvető biztosítéka: az összeférhetetlenség és a mentesség. Amióta a nálunk 1848-ban bevezetett képviseleti rendszer függetlenítette az országgyűlés tagjait választóik akaratától és utasításától, azóta csak önmaguk határozhatják meg az általuk képviselt egyetemes nemzeti érdek érvényesüléséhez vezető utat. Akaratelhatározásuk szabadságát biztosítja minden eshetőséggel szemben az összeférhetetlenségi, a mentelmi és a védelmi jog. Előbbi az egyéni érdek s ezen keresztül megnyilvánuló illetéktelen befolyások érvényesülését van hivatva kizárni, utóbbiak pedig a bármely részről jelentkező előzetes kényszer és utólagos feleletrevonás lehetőségét. A mentelmi jog e feladatát a büntetőtörvények érvényesülésének kizárásával, illetve felfüggesztésével, a védelmi jog pedig azok általános rendelkezéseinek szigorításával teljesíti. Minthogy utóbbi eszerint már nem alkotmányjogi, hanem csak alkotmányjogi érdekeket védő büntetőjogi kérdéseket szabályoz, kívülesik a szorosan vett tárgykörünkön. Az összeférhetetlenségi és mentelmi jog között céljuk és rendeltetésük szempontjából fennálló ez a szoros kapcsolat az oka annak, hogy az irodalom az általuk szabályozott kérdéseket igen gyakran együtt tárgyalja. A külföldi, különösen a német irodalomnak idevonatkozó termékei többnyire már címükben is kifejezést adnak ennek, számos tanulmány viseli az „Immunitát und Inkompatibílítát" címet. Ez azonban csak annyit jelent, hogy az illető szerző a törvényhozó testület működési szabadságának és függetlenségének alapvető biztosítékait együttesen tárgyalja. Azokban az államokban, melyekben mindkét jogterületet a részletekre is kiterjedő és még el nem avult törvények szabályozzák, nem homályosíthatja el ez a tárgyalási mód a fogalJogáll.im, XXXVII. évf. 7-8. füzet. 19