Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 7-8. szám - A rendőreink elleni merényleteknek bűnügyi aetiologiai okai

280 DR. HACKER ERVIN dologházba való beutalásoknak a száma 131-ről csak 158-ra3) emelkedett; ez a szám különben még arról is tesz tanúságot, hogy mig az ilyen megelőzőleg háromszornál többször büntetve volt elitéltek közül 1929-ben a bíróságok 10 4%-ot utaltak be a szigorított dologházba, addig 1936-ban már csak 4 0%-a ezeknek a közveszélyes büntevőknek került szigorított dologházi őrizetbe. Tudatában vagyunk annak, hogy a bíróságaink a büntető represszió más eszközeit is alkalmazhatják az ilyen sokszorosan visszaeső, többnyire hivatásos bűntettesekkel szemben. Mégis vitán kívül áll, hiszen törvényhozásunk éppen az ilyen közveszélyes büntevők ártalmatlanná tétele végett teremtette meg ezt az intézményt, hogy a szigorított dologházi beutalások erre a legalkalmasabbak; ezek azonban — a számadatok szerint — nem történnek meg a kellő számban. Minden bűneset különálló komplexum, amelyet helyesen elbírálni csak az tud, aki annak minden részletét ismeri. Ezért a büntető bíróságok szigora felett való bírálatnál általában nagyon tartózkodóknak kell lennünk. Mégis a büntető bíróságaink gyakorlata azt a látszatot kelti, mintha nem élnének elég sokszor azzal a jogukkal, hogy az ilyen sokszorosan visszaeső bűntetteseket a szigorított dologházba utalják. Visszatérve kiindulási pontunkhoz, utalunk arra, hogy a rendőreink elleni merényletekből kifolyólag lefolytatott vizsgálatok és főtárgyaiások a legtöbb esetben arra az eredményre vezettek, hogy a tettesek sokszorosan visszaeső, notórius büntevők voltak. Amely tényből azután levonhatjuk a végső konklúziót is, hogy t. i. amennyiben ezeket a közveszélyes, megrögzött büntevőket hosszabb időre szabadságuktól megfosztanék, a legalkalmasabb mód erre a szigorított dologházba való beutalásuk, úgy a társadalmi rendet velük szemben jobban tudnók megvédeni. A büntető igazságszolgáltatásban egyébként lehet helye az elnézésnek, a megbocsátásnak, a bűntettesek egyéb osztályaival szemben érvényesülhet az örök igazság, hogy: „Tout comprendre, c' est tout pardonner" — aki mindent meg tud érteni, mindent meg is tud bocsátani, — mégis az ilyen sokszorosan visszaeső, megrögzött bűntettesekkel szemben nem lehet helye az elnézésnek, mert különben az állam és társadalom legértékesebb javait tesszük ki kockázatnak. 3) Minthogy a II. Bn., az 1928. évi 10. t.-c. csak az 1928. év folyamán lépett életbe, jobb e helyütt kiindulási pontul az 1929. évet venni.