Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 7-8. szám - A névtelen levelek

274 DR. SZRUBIÁN DEZSŐ ket mondogatják el egymásnak, amelyek csak addig maradnak titokban, míg az összeveszés meg nem történik. Amint a jóviszony megszűnt, az egyik vagy másik fél papírra veti a titkot s eljuttatja a hatóságokhoz, természetesen névtelenül. Ugyanezt tapasztalhatjuk azoknál a szerelmi viszonyt folytató személyeknél is, akiknek az érintkezése bármely oknál fogva megszakad. Az időközben várandóssá lett nő most már szabadulni akar magzatától, amit a férfi, ha az tudomására jut, akkor is feljelent, ha a magzatelhajtás még meg sem történt. Bosszúvágyában pusztán csak a szándék felfedezésével is beéri. Hasonló a helyzet azoknál a házastársaknál vagy akár csak közösháztartásban élőknél is, ahol a nő a férfit elhagyja és egy másikkal költözik össze. A névtelen leveleket, a magzatelhajtásokkal kapcsolatban zsarolásra is fel szokták használni, amelyek közül egyet, mint kiemelkedően gonoszat és lelketlent az alábbiakban említek meg. Egy cselédleány várandós állapotba került. Hogy terhességétől megszabaduljon elment egy asszonyhoz, akiről tudta, hogy tiltott beavatkozásokkal foglalkozik. Az asszony nem akarta a beavatkozást vállalni, de később a teherben levő leány könyörgésére és egy másik ugyanazon házban lakó cseléd rábeszélésére mégis elvégezte a tiltott műtétet. A közvetítő, illetve a rábeszélő cseléd ettől kezdve zsarolni kezdte a bajbaesett aszszonyt s azzal fenyegetőzött, hogy feljelenti, ha nem ad pénzt. Az asszony már minden pénzét odaadta, de azzal sem érte be, úgy hogy már fülbevalóit és aranykeresztjét is odaadta hallgatási díj fejében, pedig azokat részletfizetésre vette s azok még ki sem voltak fizetve. Amikor már semmit sem tudott többé adni, a cselédleány névtelen levélben feljelentette. A névtelen leveleket felhasználják néha arra is, hogy egy hibát jóvátegyenek vagy másokon segítsenek. Ezekből a szórványosan előforduló esetekből szinte megható történetek alakulnak ki. Egy teherbeesett cselédleány szabadulni szeretett volna magzatától, de járatlanságában nem tudta, hogy miképen ? Végül is egy szabósegéd feleségéhez fordult, akit hosszas könyörgés után rávett arra, hogy a beavatkozást elvégezze, természetesen ellenszolgáltatás nélkül. A primitív beavatkozás után egy-két nappal a leány igen rosszul lett, de orvoshoz vagy kórházba menni nem akart, hiába próbálta arra rávenni az asszony. Félt, hogy így rájönnének botlására s félelmében otthon kezelgette magát, természetesen eredménytelenül s állapota folyton rosszabbodott. Egy napon a rendőrség névtelen levelet kapott, melynek írója azt jelentette, h°gy egy cselédleány elhajtotta magzatát s most súlyos beteg, kéri azonnali kórházbaszállítását, mert különben elpusztul. A bejelentés valónak bizonyult s a rendőrség utolsó percben történt