Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 1-2. szám - Családjogunk forrásai

10 DR. ALMÁSI ANTAL a törvényes és a szerződéses hiíbér,20) a hozomány,21) a közszerzemény,22) a házastársak és a jegyesek házasságvagyonjogi ügyleteinek az alakja és a tartalma23) az 1848. év eseményeit követő osztrák abszolút korszak által okozott rövid megszakítástól eltekintve, amely jogunknak ebben a részében igen kevés nyomot hagyott maga után,24) a magyar szokásjog fejlődési vonalában haladnak ma is. És talán épen ezek mutatják összes intézményeink közül a legélesebben a magyar jogrendszer nyugati beilleszkedésének a legfőbb jellemvonását is. Már t. i. azt, hogy hazánkban a máshonnan beszivárgott jogi alapgondolatok nem szolgai utánzással, hanem önálló, áthasonííó, szerves fejlődéssel vétettek át az idegenből és alakultak át új és minden izükben sajátosan magyar intézményekké.25) 20) Forrásai ma: Trip. I. 95. c, az 1840: XXII. t.-c. (régi csődtörvény 85. §., a törvényes hitbér mértékére), Trip. I. 96. c. bevezetése és 1. §., I. 97. c, 105. c. és a bírói gyakorlat, az írott hitbérre vonatkozóan főleg ez utóbbi. 21) Régebbi jogunk aliatura elnevezés alatt ismerte. Werbőczy nem szól róla külön, de egyes helyeken utal reá I. 93. c. szerint, noha a hitbér, az ajándék és a jegyajándék egymástól nagyban különbözik, mindezeket csak hitbérnek szokás nevezni stb., alighanem a városi statutumjogból került szokásjogunkba. Későbbi törvényeink és bírói gyakorlatunk, mint fennálló intézményekről szólanak róla és szokásjogi alapon fejlesztik és szabályozzák. V. ö. 1840: VIII. t.-c. 14. §, 1881 : XVII. t.-c. 28. §., 1886: VII. t.-c. 21. §, és a mai gyakorlatból a 413-414. sz. E. H.-k. stb. 22) A tárgyi jognál fogva a házastársakat megillető közszerzeményi igény szokásjogi intézmény, amely rendi alapokon sarkalt, de mindinkább szélesebb rétegekbe terjedt át. A MMT. már az egész nemzetre akarja kiterjeszteni. 2i) Ezekről különösen az 1886: VII. t.-cikk 22 -23. §-ai szólanak. 24) Erre mutat pl. a 8. E. H., amely szerint jogszabály ugyan, hogy a házastársak vagyonjogi viszonyai ellenkező megállapodás hiányában a házasság megkötése idejében fennálló törvény szerint bírálandók meg, mindazonáltal, ha a házasság az osztrák polgári törvénykönyv hatályának fennállása idején köttetett, a házasfelek által a magyar törvénynek 1861. július 23-án történt visszaállítása után szerzett vagyonra az állandó bírói gyakorlat szerint nem az osztrák polgári törvénykönyv, hanem a magyar törvény rendelkezései alkalmazandók. 25) Ez az önálló, szervesen fejlesztő jogáthasonítás mentette meg a magyar jogrendszert attól, hogy más ebben szűkölködő nemzetekhez hasonlóan egy vagy több külföldi törvénykönyv kizárólagos befolyása alá kerüljön és ekként ezzel önmaga akadályozza meg azt, hogy jogunk saját szükségleteinkhez alkalmazkodjék és a nemzet érzelmeivel teljesen egybeforrva fejlődhessék tovább.