Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 5. szám - Dr. Perneczky Béla: A kollektív munkaszerződés [könyvismertetés]

198 SZEMLE. a cselekmény, melyen valaki teítenéretik, egyáltalában bűncselekmény-e és hogy azt tényleg az állítólagos te'tenért követte-e el. A tényleges vagy vélt tettenkapás esetén tehát épugy foroghat fenn zaklatás, mint enélkül. Fejtegetéseit abban foglalta össze, hogy ha a mentelmi jopi védelem mellőzhetetlen előfeltétele a törvényhozó testület működési szabadsága biztosításának, akkor nem tartható fenn egy olyan kivétel, amely indokolatlanul gyengíti e védelmet s nyújt alkalmat annak kijátszására. Részletesen foglalkozott ezután előadó dr. Molnár Kálmán egyetemi tanárnak a közelmúltban megtartott előadásával. Kiindulópontnak elfogadja azt a tételt, hogy mentelmi jogunk jogforrása a szokásjog, nyomatékosan kiemeli azonban, hogy szokásjogi uton csak általánosságban a Ház engedélyező hatalma nyert megerősítési és az a körülmény, hogy a Ház ezt a hatalmát szuverén módon gyakorolja, de nem a mentelmi jog felfüggesztése tárgyában hozott egyes házhatározatok tartalma. Az ezekben lefektetett irányelvek tehát csak befelé irányadók, kizárólag az engedélyező hatalom mikénti gyakorlását meghatározó parlamenti szokás kialakulására van befolyásuk, anélkül, hogy a bíróságok felülbírálhatnák azt, vájjon a Ház alkalmazkodott-e határozatában a parlamenti szokáshoz. Ismertette előadó a házhatározatok és igazságügyminiszteri rendeletek szerepét a szokásjog kialakulása torén, majd rámutatott a szokásjogi szabályozás törvényi elismerésének jelentőségére, befejezésül pedig kiemelte, hogy a mentelmi jogot nem alkalmazhatjuk egy egészséges parlamentáris élethez, sem pedig normális közállapotokból nem indulhatunk ki e jog szükségességének elbírálásánál. Épen ez a jog képezi ugyanis egyik elvi biztositékát egy kinövésektől mentes parlamentáris rendszer kialakításának és megőrzésének, feladata pedig elsősorban az, hogy lendkivüli időkben védje meg az országgyűlés függetlenségét. Az előadáshoz dr. Molnár Kálmán pécsi egyetemi tanár szólt hozzá. A Magyar Jogászegylet összehasonlító jogi szakosztályában dr. Ruttkay László, a külügyminisztériumban alkalmazott kir. törvényszéki bíró a csehszlovák államvédelmi törvények címén május 5-én élőadást tartott. Bevezetésül előadó ismertette az 1920-i csehszlovák Alkotmánytörvény alapelveit, amelyek összhengban állanak azokkal a demokratikus eszmékkel, amelyeknek az újonnan megalakult köztársaság létét köszönhette s amelyek fentartására a világ hatalmaival szemben kötelezettséget vállalt. Minthogy azonban az ország belső életében mihamar jelentkeztek a nemzetiségi ellentétek és az elégedetlenség jelensége', 1925-ban a kormányzó pártok megalkották a „köztársaság védelméről* szóló törvényt, amelynek rendelkezései e jelenségek megfékezésére, a nemzetiségekhez tartozó állampolgárokkal szemben a legmesszebbmenő megtorlásokra nyújtanak jogalapot. Ezután rátért az előadó az 1936. évi 151. számú törvénynek, vagyis az államvédelmi törvénynek s az azzal kapcsolatban kiadott rendeleteknek ismertetésére. Rámutatott azokra a kül- és belpolitikai okokra, amelyek folytán ez a törvény létrejött s amely — Machnik nemzetvédelmi miniszter szavai szerint - „a csehszlovák honvédelem Magna Chartája lett." Részletes vizsgálat tárgyává tette azokat a messzemenő s különösen a nemzetiségek állampolgári jogait súlyosan korlátozó rendelkezéseket, amelyek már a fegyveres készültség ideje előtt, az állam védelme érdekéhen életheléptethetők. Majd bemutatta azokat az intézkedéseket, melyeknek foganatosítása által háború idején az egész nemzet, korra és nemre való tekintet nélkül, az államvédelem szolgálafába állítható. Foglalkozott azután a törvény közigazgatási, majd pénzügyi rendelkezéseivel, majd a nevezetes 159. §-al, melynek rendelkezései feljogosítják a mindenkori kormányt arra, hogy ha az országban vagy annak határai mentén oly események történnek, amelyek az ország integritását, államformáját vagy a közrendet vagy közbékét veszélyeztetik, az ország egész területére vagy annak csak egy részére a fegyveres készültség idejére szóló intézkedéseket léptethesse éleibe. Ez a szakasz tehát jogot ad a kormánynak bármikor a katonai diktatúra bevezetésére.