Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 5. szám - Dr. Perneczky Béla: A kollektív munkaszerződés [könyvismertetés]

SZEMLE. 199 A Magyar Jogászegylet összehasonlító jogi szakosztályán dr. Picker Ernő, budapesti ügyvéd április 9-én előadást tartott „Az angol bíróságok legújabb joggyakorlata a bíróilag nem érvényesíthető kötelmek terén" címmel. Előadó ezen kötelmeket két főcsoportra osztja, aszerint, vájjon büntető, Hl. erkölcsi tiltó szabályokba, vagy más jogszabályokba ütköznek és a közerkölcsök, Hl. közérdek szempontjából nem kívánatosak. Ezen második főcsoportba tartozó kötelmeket két alcsoportra osztja, aszerint, vájjon a Common Law (jus strictum), vagy a Law of Equity (jus aequum) szabályaival ellenkeznek-e. A legutóbbi évek folyamán elbírált több jogeset kapcsán és néhány régebbi Ítéletre való utalással bemutatja, hogy, bár az angol jog a kötelmek e fajtája tekintetében más országok jogrendszerével alapjában véve azonos elvi jogszabályokat alkalmaz, mégis az angol népnek más nemzetektől bizonyos tekintetben eltérő erkölcsi felfogása (házasságon kivüli nemi élet, becsületbeli adósság stb ), vagy az angol jognak, más jogrendszerekben ismeretlen, tételes szabályai alapján (öngyilkosság mint bűntett, a jogügyleti indíték — „consideration" — intézménye, az in integrum restitutio megtagadása még kétoldalú turpitudo esetén is, a jogsegély megtagadása a szerződéses bírságtól stb.), az angol bíróságok mégis gyakran más eredményre jutnak, mint a mi bíróságaink. Részletesen foglalkozott a szerencsejátékon alapu'ó kötelmek terén kifejlődött joggyakorlattal és ezzel összefüggésben a becsületbeli adósság fogalmával, valamint a szerződéses bírság, ,.penalty" kérdésével, a Law of Equity és az ármegállapító kartellek befolyása alatt. Összefoglalva kiemelte, hogy bár az angol bíróságok ott, ahol alkalmuk van, a vétlen szerződő felet védik, viszont kérhetetlen szigorral járnak el azzal szemben, akinek törvényellenes szándéka megállapítható. * Angol joggyakorlat. A kereskedőkre vonatkozó vasárnapi munkaszünetről szóló törvény (Sunday Trading Act 1936) értelmében bolthelyiségnek minősíthető-e fagylalt tárolását szolgáló raktár, vagy fagyla/t-tartánnyal ellátott tricikli ? (The Solicitors' Journal 1958. évf. 176. old.) Felebbező részvénytársaság két vidéki (az x .. i és y . .i) I. f. iparhatóság ítéletei ellen felebbezett, melyek az illetékes ipari biztosok feljelentései alapján bírságot szablak ki ellene, mert az 1936. évi Sunday Trading Act egyes intézkedéseinek megszegésével járművekről fagylaltot árusított. A KIng's Bench Division egyik felebbezési tanácsa, minikét felebbezést egyesítve, ezeket egyidejűleg tárgyalta és mindkét esetben a felebbezésnek helyt adott. Az első esetben a vád az volt, hogy felebbező, aki mint x.. boltbérlő F.. nevű alkalmazottja útján c?ry e célra szerkesztett tolókocsiról fagylaltot! árusított a járókelőknek, 1957. év májusában vasárnaponként is ily módon folytatta 4 óránál hosszabb időn át a fagylaltnak az általa kijelölt útvonalon való eladását. Felebbező X-ben egy helyiséget bérelt, ahol készletei el voltak helyezve és F.. ezen helyiségben, naponta, szükség esetén több ízben, tartányait megtöltötte. F. vasárnap önként csak reggel ment a helyiségbe, megtöltötte kocsiját és este csak azért ment oda, hogy a kocsit biztonságba helyezze és elszámoljon napi bevételeivel. A feljelentés azért létetett, mert felebbező nem adta meg F. .-nek a minden vasárnap munkában töltött ideje fejében neki fenti törvény értelmében járó teljes szabadnapot, azonkívül, mert nem vezetett jegyzéket azon alkalmazottairól, akiket vasárnaponként foglalkoztatott, sem az általuk munkában töllött időről, sem az ennek fejében adott szabad időről. Az I. t. iparhatóság ítéletét azzal indokolta, hogy a „feljelentett által használt helyiség oly helyiségnek volt minősítendő, amelyben kicsiben való eladás történt, mintha ez bolthelyiség lenne," és ennek alapján bírságolta őt. A bíróság ezen határozatot megváltoztató ítéletét következőkép indokolta: A feljelentő a felebbező által bérelt helyiséget ugyan ismételten raktárnak nevezte, de az i. f. iparhatóság ennek ellenére azt az érvelését fogadta el, hogy ez a helyiség az 1936-os törvény 11. és 13. §§-ai szerint bolthelyiségnek minősül. Ez azonban helytelen. Ezen helyiségnek kizárólagos ren-