Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 1-2. szám - Családjogunk forrásai

CSALÁDJOGUNK FORRÁSAI. 7 meg az a hatása, hogy az e kérdések körül támadt felekezeti érzékenységeket lecsillapítsák. A XVII., XVIII. és XIX. századokon át bekövetkezett többféle szabályozási kísérlet azonban az egyházi jog elvileges uralmának a fenntartása mellett lassanként mégis nagyjából arra az eredményre vezetett, hogy a házasságjogi szabályok forrásai az egyes felekezetek egyházi szabályai,7) a házassági bíráskodás és közigazgatás pedig az illető házasság körül érdekelt felekezetek szerveinek a hatáskörébe tartozott. így jutott a jogfejlődés oda, hogy az 1894: XXXI. t.-cikk alkotása idejében Magyarországon már nyolcféle felekezeti házassági jog is volt hatályban,8) amelyek tartalmilag igen nagy mértékben tértek el egymástól.9) Az ebből szükségképen eredt számos vitához és küzdelemhez vezetett jogbizonytalanságnak vetett tehát véget az 1894:XXXI. t.-cikk, amely a házassági jog személyes részéi a jogalkotás és az igazságszolgáltatás tekintetében, továbbá az 1894: XXXIII. t.-cikk, amely a házassági jogot a közigazgatás tekinteteiében is a magyar állam közegeinek a hatáskörébe utalta. 5. Az 1894: XXXI. t.-cikk az addig fennállott jogállapotra egész általánosságban utaló két szabályt tartalmaz. Ezek elseje a törvény 148. §-ába foglalt kodifikaíórikus klauzula, amely szerint a törvény haíálybaléptének napján a házassági és eljegyzési ügyekre vonatkozó fennálló jogszabályok hatályukat vesztik és helyükbe a törvény határozatai lépnek. A törvény ily szövegezése ellen már annak alkotása előtt is aggályok merültek fel.10) Azonban ezek meghallgatásra nem találtak és így a későbbi gyakorlatnak kellett kihámoznia, hogy a kodifikaíórikus záradék más jogszabályok fennállását csak arra a joganyagra óhajtotta kizárni, amelyet a törvény maga is részletesen és kimerítően szabályoz. Ez az anyag pedig a házassági törvény következő fejezeteire szorítkozik : a házassági akadályokra, a házasság megköté7) így pl- a görög-keleti román egyház híveire a Pravila és Pidalion volt irányadó, a görög-keleti szerb egyház híveire a Kormcsaja Knyiga, az erdélyi ágostai evangélikus reformátusokra az 1870. évi Eheordnung, az erdélyi evangélikus egyház híveire az ő külön egyházi joguk, az unitáriusokra az 1889. évi márciusi unitárius egyházi törvény a házassági jogról. Ellenben a magyarországi zsidókra a házassági jogot az 1863. évi udvari cancelláriai rendelet, az erdélyi és fiumei zsidókra pedig az osztrák polgári törvénykönyv szabályozta. V. ö. Grosschmid, HT. L 323-328. oldalait. 8) V. ö. Grosschmid, HT. í. k. 324-328. oldalait. 9) Lényeges eltérések forogtak fenn az eljegyzés, a korhatárok, a szükséges szülői- és gyámi beleegyezések, a kihirdetés, a rokonság mint házassági akadály, a többi érvénytelenségi okok, továbbá különösen a vegyes házasságok tekintetében. V. ö. Grosschmid, HT. I. 328-362. oldalait, amelyek a hit. indokolásának vonatkozó részét teljes terjedelmükben közlik. 10) V. ö. Grosschmid, HT. II. k. 934-938. oldalait.