Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 5. szám - Közjog és magánjog elválasztása

KÖZJOG ÉS MAGÁNJOG ELVÁLASZTÁSA. 175 tálybasorozást. Az államfő jogait, a képviselőválasztásra vonatkozó jogot— mondhatnók—ösztönösen sorozzuk a közjoghoz, a közigazgtási jog szabályainál, az eljárási jogoknál ez az ösztönös érzésünk már ingadozik, vitatkozunk, míg azután az adásvételre (kereskedelmi jog) vonatkozó szabályok minősítésénél már megint biztosnak érezzük lábunk alatt a talajt akkor, mikor azokat magánjogiaknak minősítjük. Ha most már ügy látjuk, hogy ha közjog alatt általában az állami (államszervi) tevékenységet meghatározó jogszabályt értjük, ügy közjognak kell minősítenünk a kötelmi jogot is, amit különben a legjellegzetesebb magánjognak tartunk, — s így a principium divisionis evidensen más minőségű jog subsumálását is lehetővé teszi, akkor kétségtelen, hogy az helytelen. Ha a kifejtettek szerint a közjog és magánjog elhatárolásának mikéntjét, még mielőtt a nézetünk szerint helyes principium divisionist kikeresnők és megadnók, a Moór-féle princípium divisionis szerint nem is tudjuk helyesnek elfogadni, fejtegetéseiben mégis benne van az a gondolat, amely bennünk a köz- és magánjog helyesnek talált principium divisionisát kialakította és pedig abban, hogy szerinte a közjog és magánjog elnevezése helyett ,,az állam joga" és ,,a magánosok joga" elnevezéseket kellene helyesebben használni. (23. 1.) Ez a terminológia ugyanis szerintünk a legérzékelhetőbben juttatja kifejezésre, hogy az állam joga alatt az államnak mintegy sajátját képező, az államra szabott jogot kell értenünk, szemben a magánosokra szabott joggal. Ha az állam jogát ilyen mintegy tulajdon értelemben fogjuk fel, akkor helyes nyomon járunk. Helyes nyomon annyiban, hogy ,,az állam joga" kitétel az illető jognak az állammal való legszorosabb kapcsolatára utal s ezen kapcsolat nem állhat másban, mint abban, hogy az állam gyakorolja az illető jogot, akár jogosultsági, akár kötelezettségi értelemben, tehát, hogy az állam jogalanyi szerepet tölt be, de észre kell vennünk, hogy a jog kétféle minőségének ilyen felfogása egyrészt nem zárja ki, hogy az állam szerve ilyen értelmű működése során ennek a keretében igénybe vehesse azt a jogot is, amely nem az állam igényeinek megfelelőleg van megkonstruálva, nincs az államra szabva, tehát — hogy úgy mondjuk — nem az államé, nem az állam joga, — de másrészt észre kell vennünk azt is, hogy az állam igényei szerint megkonstruált, az államra szabott jogszabálynak nemcsak az államszerv felé irányuló vonatkozása közjog, hanem közjog a jogviszony másik oldalán álló magános felé irányuló vonatkozásban is. A jognak közjogi minősítését tehát az még nem dönti el, hogy az állam él vele, mert hiszen az állam elvileg minden joggal élhet, élhet tehát egyrészt a maga sajátos külön jogával és másrészt azzal a joggal, amelyet elsősorban a rajta kívülállók részére alkot, feltéve, ha az azokban szabályozott életviszonyok nála is jelentkeznek. Az állam kétségtelenül élhet ezzel a mindenki részére alkotott joggal, de a magános már nem élhet az állami joggal. Azt, hogy az állam élhessen a magánosok részére alkotott joggal, a tételes jog teszi lehetővé azzal, hogy azt nem zárja ki, a tételes jog pedig azért engedi meg és illetve engedheti meg, mert a magánjog általános használatra szóló generális fogalma nem zárja ki azt, hogy használhassa az is, aki tulajdonképen politikai engedményt tesz akkor, mikor életszükségleteiről olyan jogi eszközökkel gondoskodik, melyek alacsonyabb rendűek a saját jogánál, — de az államjog speciális fogalma logikusan zárja ki, hogy azt más is használhassa nemcsak az állam, hiszen az állam a quoniam sum leo álláspontján