Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 5. szám - Közjog és magánjog elválasztása

176 DR. IGLÓI SZONTAGH VILMOS alkot magának kizárólagos használatra szolgáló sajátos külön jogot. A közjognak az állam jogaként való meghatározásával tehát tulajdonképen Ulpianus tételét fogadjuk el, hogy publicum ius est, quod ad statum rei publícae spectat s csupán közelebbi és kétségtelen tételesjogi ismérvét kell megkeresnünk és megadnunk ezen jogszabályoknak. Ezt a közös, kivételt nem engedő jellegzetességet pedig abban a jogszerkezeti sajátosságban fedezhetjük fel és állapíthatjuk meg, hogy az állam joga, a közjog következetesen úgy konstruáltatik, hogy a jogviszonyban a tárgyi jog rendelkezésénél fogva az egyik jogalany mindig az állam, illetve az államnak valamely szerve. Ha tehát a tárgyi jog valamely életviszonyt úgy szabályoz, hogy a jogviszony egyik alanyául az államot (államszervet) teszi meg, úgy ez a szabály közjogi, — ellenesetben magánjogi. Az utóbbi jogviszonyok alanya lehet természetesen az állam is, — hacsak a szabályozott életviszony természeti sajátossága azt nem zárja ki, — a közjogi jogviszonyokban azonban az ^gyik alanynak feltétlenül az államnak (államszervnek) kell lennie, A jogszabálynak közjogi vagy magánjogi minősége tehát mindig azon fordul meg, hogy a tárgyi jog kijelölte-e az államot a jogviszony egyik alanyának vagy sem. Ha igen, — úgy a jogszabály az állam sajátos, az állam saját joga, — közjog. A közjognak és egyúttal természetesen a magánjognak is ezen meghatározásában az a gondolat jut érvényesülésre, hogy a jog általában az életviszonyokat rendezi s ezekből az állammal kapcsolatos életviszonyokat a közjog rendezi s így a residuum a magánjog. Kifejezésre jut ezen meghatározásban az is, hogy a jogviszony alanya a magánjognál nincs konkretizálva, a közjognál ellenben az állam (államszerv) megjelölésével — legalább az egyik vonatkozásban — igen. Ezt a konkretizálást a jogszabály egyes esetekben expressis verbis, más esetekben csupán subintelligitur formában eszközli. És így megállapíthatólag az állam jogáról, közjogról van szó, ha a jogszabály a jogviszony egyik alanyaképen az államfőt, a minisztert, a ház elnökét, az országgyűlési képviselőt, a legfőbb állami számvevőszéket, a főispánt, az alispánt, a polgármestert, főszolgabírót, községi elöljáróságot, az anyakönyvvezetőt, valamelyik hatósági orvost, a tankerületi királyi főigazgatót, a bíróságokat, a bírót, a bírósági végrehajtót, a közjegyzőt, valamelyik kamarát, az egyházat stb., tehát konkretizáltan az államot, illetve annak valamely szervét — az egyház is egy sajátos szerv — jelöli ki, míg ellenben a magánosok jogáról, ha nem konkretizálván az államban (államszervben) a jogalanyt, általánosságban beszél a tulajdonos, a haszonélvező, az eladó és vevő, az adós és hitelező a váltóadós, az örökös; az özvegy, a kötelesrészre jogosult stb. jogairól és kötelességeiről. A közjog és magánjog terjedelme aszerint változik, hogy az életviszonyokban a közérdekűség felismerése eredményeképen mennyiben szaporodnak az állam jogalanyiságát konkretizáló szabályok s míg a középkorban azoknak szaporodását, majd csökkenését, újabban ismét azoknak nagyarányú szaporodását állapíthatjuk meg. És ha most értékelni akarjuk Moór meghatározását, akkor úgy kell megállapítanunk, hogy Moór helyesen ismerte fel a közjog jellegzetességét abban, hogy tényálladékszerűleg jelen kell lennie az államszervi cselekvőségnek, de elkerülte figyelmét az, hogy a tényálladékszerűleg nélkülözhetetlen államszervi tevékenységnek egy speciális jogszabályi konstrukció eredményeképen kell jelen lennie, és pedig