Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 5. szám - A sajtórendészeti törvényjavaslatról

A SAJTÓRENDÉSZETI TÖRVÉNYJAVASLATRÓL. 208/a. §-ként a honvédség katonai bűnvádi perrendtartásáról szóló 1912 XXXIII. tc. 258. §-a után pedig új 258/a. §-ként az alábbi 8 §-ban foglalt rendelkezések iktattatnak." Emlékezésem szerint a törvényváltoztatásnak ilyen szövegezésére a Corpus Jurisban nincsen példa. Nehéz ugyanis elképzelni, hogyan lehet meglévő törvényekbe új §-t beiktatni. De ez nem különösen fontos, csak stiláris szempontból feltűnő. 2.) A 8. §. utolsó bekezdése büntetéssel fenyegeti meg azt, aki a tilalmat „kijátssza, vagy akár szándékosan, akár gondatlanul megszegi." A kijátszásnak és a megszegésnek ez a szembeállítása igen érdekes. Van-e vájjon különbség a közt, hogy valaki a törvényt kijátssza és a közt, hogy megszegi? Azt hiszem, hogy nagyonis van. A legszembeszökőbb a kettő közti az a különbség, hogy a „megszegés" szó valamennyiünk számára ugyanazt jelenti, a „kijátszás" szó értelme ellenben nem ilyen határozott. Van, aki a kijátszásban valami siker- és eredményfélét is bennelévőnek lát. („Kijátszottam az őrök éberségét" azt is jelenti, hogy hiába voltak az őrök éberek: én túljártam az ő eszükön. — „Kijátszottam a törvény vagy szerződés szigorát," azt is jelenti, hogy hasztalanul akart engem a törvény vagy szerződés gúzsbakötní: én ki tudtam bújni alóla.) De van olyan is, aki a kijátszásban nem lát egyebet, mint agyafúrt cselvetést, jogtalan és ezért eredményt és sikert végsősorban meg nem érdemlő ravasz mesterkedést. (E felfogás szerint a hitelezők kijátszása olyan helyzet létrehozását jelenti, amely pillanatnyilag a hitelezők kisemmizésével egyértelmű, de amely ellen a hitelező úgy tud küzdeni, hogy végsősorban mégis ő kerekedik felül. — „Kijátszotta a törvényt, vagy szerződést" e felfogás szerint azt jelenti, hogy olyan magatartást tanúsított, mintha a törvény vagy szerződés őt nem kötelezné, de ebben téved, mert a törvény is, és a szerződés is majd megmutatja, hogy tud magán segíteni és tud magának érvényt szerezni. Általábanvéve nem helyes törvényszerkesztésí mód az olyan szavak használata, amelyek kaméleon-mimíkríszerűek: színüket és környezetükhöz való relációjukat sűrűn változtatják. Különösen kívánatos, hogy büntetendő tényállás definíciója ne történjék az ilyen csillogó-villogó szavakkal, mint amilyen a kijátszás. A Javaslat 8. §-ának fent idézett szövege mégis igen helyes, még pedig a következő okokból: A sajtó számára óriási stiláris kícsiszoltságánál és rutinjánál fogva misem könnyebb, mint úgy közölni valamit, mintha nem közölné. Vagyis misem könnyebb a sajtó számára, mint ezzel a stiláris készségével kijátszani a közlési tilalmat. A Javaslat ez ellen úgy védekezik, hogy bünteti a kijátszást, ami azt is jelenti, hogy a törvény kijátssza a kijátszást. Vagyis a sajtót a saját legerősebb fegyverével: a stiláris talpraesettséggel fegyverzi le. * A javaslat mindössze 10 §-ból áll. Az eddig ismertetett két újításon kívül már csak két érdemleges intézkedés van benne, de 12*