Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)
1938 / 1-2. szám - Családjogunk forrásai
6 DR. ALMÁSI ANTAL t.-cikk alkotása dacára magánjogunknak ebben a részében is forrástanunk általános tételei állanak. 2. Ez a házassági jog személyes részére vonatkozóan csupán hosszú és eléggé küzdelmes fejlődés eredménye, amelynek történeti okai voltak. Ugyanis a magyar nemzet az európia nyugati kultúrnemzetek sorába a római katholikus egyház tanainak az elíogadása útján lépvén, természetes volt, hogy az egyházat leginkább érdeklő joganyagban, a házassági jogban és főleg annak a személyi részében az egyházi jog szabályai nyertek alkalmazást. Ennek az eredménye lett az, hogy a reformáció előtti időben a házassági jog tekintetében úgy a jogalkotás, mint a bíráskodás és a közigazgatás is az egyház hatalmi körébe tartozott. A reformációt követően a bécsi és a linczi békék következményekép az a százados kérdés merült fel, hogy ez a jogalkotási, bíráskodási és közigazgatási hatáskör a protestánsokat, valamint a többi nem katholikus keresztény felekezeteket illetően is az egyház hatalmi körében maradjon-e vagy sem? A kérdést előbb királyi resoluíiókkal3*) és királyi rendeletekkel, majd II. József házassági jogi pátensével,4) végül törvényhozási úton kísérelték megoldani.5) Sem ezeknek, sem a római katholikus egyház idevágó intézkedéseinek6) sem lett 3a) Ily királyi resolució: az 1731. III. 21-iki, amely az ágostai hitvallású evangélikusok házassági pereiben ezeknek a felekezeti jogát mondja ki alkalmazandónak, de a püspökhöz való fellebbezést is, továbbá a vegyes házasságoknak a katholikus lelkész előtti megkötését is megengedi; Grosschmid, HT. I. k. 291. old. *) Ez már állami házassági jogot létesített és az egyház közegei általi házasságkötéseket is állami közigazgatási tevékenységnek tekinti. Miután azonban alkotmányos alapon nem nyugodott, azt hatályos jogszabálynak nem tekintették. A magyar jogfejlődésben inkább csak politikai visszahatása útján nyert jelentőséget. Ez abban állt, hogy az 1790-iki törvényekben az egyházi jogfejlődést hangoztató irány jutott túlsúlyba. V. ö. Grosschmid, HT. I. k. 293. old. 5) Az 1790: XXVI. t.-C. 11. pontja kijelentette, hogy a mindkét hitvallású evangélikusok összes házassági ügyeiben a bíráskodás saját egyházi székeikre bízassék. Addig azonban, amíg az erre vonatkozó elvek megállapíttatnának, ezen' házassági ügyek az utóbbi években érvényes elvek szerint a világi bíróságok által ítéltessenek meg. Az ekként hozott elválási ítéletek azonban csupán csak polgári hatásukra tekintessenek mindenütt érvényeseknek, a püspököket pedig a házassági kötelék semmisségének elismerésére és a katholikusokra való kiterjesztésére nem kötelezhetik. A vegyes házasságokból eredő pereket a tőrvény 16. pontja a katholikus szentszék elé utalja, a vegyes házasságok kötését pedig a katholikus lelkészek elé. A törvény tehát a legtöbb gyakorlati kérdésben a katholikus egyházjogot veszi irányadónak. 6) így XVI. Gergely Quas vestro breveje és a Lambuschini féle instructiók, amelyek 1841. évi április hó 30-án adattak ki. Ezek alapján a vegyes házasságok Magyarországon a tridenti forma betartása nélkül is köthetők és a tridenti zsinatot megelőző egyházi jog szabályai szerint tekintettek érvényeseknek. V. ö. Grosschmid, HT. I. 293. old.
