Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 5. szám - A sajtórendészeti törvényjavaslatról

168 DR. KARTAL IGNÁC b. J vagy ha a kir. ügyészség a fenti záros határidő letelte előtt megadja a terjesztési engedélyt; c. ) vagy ha a bíróság jogerősen elutasította a kir. ügyészség lefoglalási indítványát. 2.) Az eddigi és jelenlegi jogállapot az, hogy ami nyilvános szóbeli tárgyaláson történt, arról a sajtó szabadon közölhet tudósítást. A Javaslat szerint ez másként lesz: ugyanis a Javaslat 8. §-ában írt bizonyos okokból a bíróság megtilthatja a sajtótudósítást akkor is, ha a tárgyalás nyilvános volt. Az 1.) alatti újítás kétségtelenül a draszticitásig éles és elevenbe, életbe vágó,' — de ennek dacára sincs az állami rend megóvása szempontjából komolyabb jelentősége. Az újítás draszticitása szembeötlő ugyan, — mégsem látom azonban fölöslegesnek a következő kifejtést: A nyilvánosságnak szánt sajtótermékek — nagyjában — következőleg csoportosíthatók: 1.) könyv; 2.) időszaki lap (sajtó); 3.) időszaki lap külső mezében megjelenő, de még sem időszaki, hanem eseti lap. (Idetartoznak legtöbb esetben a zuglapok,) Ezek mindegyike tartalom szempontjából veszélyeztetheti az állami rendet. A veszélyeztetés lehetősége azonban a könyvnél csak igen csekély mérvben válik valósággá. Az állami rend szempontjából ugyanis — igen természetesen — csak olyan sajtótermék veszélyes, amelyet sokan olvasnak. Hiába forradalmosító vagy felforgató hatású a könyv: ha nem olvassák, vagy csak kevesen olvassák, akkor nem veszélyes. Már pedig a könyvet, — különösen a napilaphoz viszonyítottan — rendszerint szánalmasan kevesen olvassák. Ugyanis: gyakran látunk kimutatást arról, hogy a budapesti közúti járműveket egy bizonyos rövid idő, pld. 6 hónap alatt ennyi és ennyi tízmillió kisszakaszos, és még ennyi és ennyi millió papir jegyes utas vette igénybe; — ámulva állapítjuk meg, hogy az utasok száma sokszorosan, tán sokszázszorosan meghaladja az összes lakosok számát. Ennek persze az a magyarázata, hogy minden utast annyiszor olvasnak meg, ahányszor a közúti járművet igénybe veszi. Képzeljünk el már most egy az állami rend szempontjából tartalmilag veszélyes könyvet, amely csendben, újságreklám nélkül és a lefoglalás vagy elkobzás reklámja nélkül jelenik meg. Nem bocsátkozom felelőtlen becslésekbe arra vonatkozólag, hogy — kivételes körülmények nem létében — mennyire tehető olvasóinak száma, de merem mondani, hogy — még ha közepes u. n. könyvsíkere van is, — csak igen kevésre tehető. Most aztán képzeljük hozzá azt, hogy valami kivételes szerencse folytán, pl. ügyes menedzselés, utólagos elkobzás, a szerző ellen indított bűnvádi eljárás és hasonlók folytán a napi sajtó felkapja ezt a könyvet. Tündéri perspektívája nyílik meg a könyv olvasottságának. A sok-sok újság bőségés és különféle szemelvé-