Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 5. szám - A sajtórendészeti törvényjavaslatról

A SAJTÓRENDÉSZETI TÖRVÉNYJAVASLATRÓL. nyéket közöl belőle ízlése és politikai vagy irodalmi pártállása szerint. Hetekig, hónapokig állandóan visszhangzik tőle a sajtó, — és új tápot nyer a szenzáció minden egyes új etappe-nál, például a főtárgyaláson stb., stb. Minden újságolvasó ember tehát sok százszor szerez tudomást a könyv létezéséről és tartalmáról, — és a közúti járművek utasszámának megolvasási methódusa alkalmazásával mondhatjuk: a napi sajtó révén a veszedelmes könyvet olvasók száma sokszorosát teszi ki az olvasni tudók számának. Ezek dacára a Javaslat a szóbanforgó intézkedés hatálya alól kiveszi az összes időszaki lapokat, és kifejezetten azt mondja, hogy ezeknek terjesztését ,,a sajtórendészeti kötelespéldány megküldésével egyidőben szabad megkezdeni." Amily helyes ez az intézkedés, olyan helyes és meggyőző az indokolása: „Magától értetődő szabály, hogy az időszaki lapok gyors terjesztésének akadályozását éppen hírszolgálati hivatásuknál fogva közérdekből lehetőleg kerülni kell, és ehhez képest helyes, hogy az időszaki lapok, — amelyeknél a felelős személyek a hatóságok előtt amúgy is ismeretesek, — a sajtórendészeti kötelespéldány beszolgáltatására csak akkor legyenek kötelezve, amikor a terjesztést egyébként is megkezdik." Ez teljesen rendben van. Ebből pontosan és teljes megnyugvással megtudjuk, hogy miért nem terjeszti ki a Javaslat ezt az újítást az időszaki lapokra is. Ezzel azonban gondolkozásí junktimban van a következő megfontolás: Az esetek óriási többségében igen nagyszabású dolog a könyvnek megírása. Gyakran hosszú évek munkája és egy egész élet reménysége van benne. És nagy és költséges dolog a könyvnek kinyomatása és terjesztésre alkalmas állapotba hozása. Vájjon mily nyomós okai vannak a törvénykezdeményezőnek arra, hogy a szerzőt és kiadót arra kényszerítse, hogy azt a sok munkát és költséget azzal a kockázattal végezze és viselje, amit a terjesztési engedély államhatalmi megtagadása jelent? E kérdésre azonban a Javaslat indokolásában egy árva szó feleletet sem találunk. Az indokolás ugyanis, — miután a fent idézeti értelemben kifejtette, hogy miért nem alkalmazza az újítást az időszaki lapokra, — áttér annak megokolására, hogy egyáltalán miért hozza be az újítást, és e részben lényegileg csak annyit mond, hogy azért, mert csak így lehet síkeresen védekezni a zugsajtó ellen. Az indokolás e része főbb vonásokban így hangzik: ,,Mai sajtójogunknak a sajtórendészeti kötelespéldány beszolgáltatására vonatkozó rendelkezése ugyanis módot és lehetőséget ad mindama súlyos viszaélések elkövetésére, amelyeket köznyelven a zugsajtó garázdálkodásaként szoktak megjelölni; s a jelen javaslat egyik célja, hogy az u. n, zugsajtó sokat panaszolt garázdálkodásának elejét vegye. . . . Helytelen és szemmelláthatóan közérdekbe ütköző az időszaki lapok részére adott kedvezménynek kiterjesztése a nemidőszakí sajtótermékekre. Ismeretesek azok a súlyos visszaélések, amelyeket egyes ilyen sajtótermékek hatályos jogunk eme rendelkezésének célzatos kihasználásával elkövetnek. ... Az ilyen sajtótermékek kiadója ugyanis rendszerint igen jól tudja, Jogállam, XXXVU. évf. 5. füzet. 12