Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 5. szám - A rendőri fegyverhasználat és a büntetőjog

AZ ELMEBAJ FŐBB JOGI VONATKOZÁSAI. 163 Rendkívül fontossággal bír dr. Benedek professzornak az, a megállapítása is, hogy a bíró és szakértő értékmérő megítélése semmilyen vonatkozásban sem legyen a priori megkötve. A fent előadottak már most szintén arra mutatnak, hogy azok, kik nem jogi, hanem orvosi szemszögből nézik a kérdést, végeredményben szintén helyesnek tartják azt az elgondolást, melyet egyrészt a magánjogi javaslat, másrészt pedig a jelenlegi bírói gyakorlat az egyébként elmebetegségben szenvedő egyénnek esetleges cselekvőképessége szempontjából irányadónak tart. A RENDŐRI FEGYVERHASZNÁLAT ÉS A BÜNTETŐJOG. Irta: DR. DORNING HENRIK ny. rendőrfőkapitányhelyettes* A kényszer a jogmegvalósítás egyik eszköze. A közigazgatásnak, mint jogvédő és jogmegvalósító állami cselekvésnek gyakran élni kell vele. Főként a rendőrség az, melynek hivatása, hogy a kényszerítő eszközöket alkalmazza. E kényszerítő eszközök közé tartoznak a közbiztonsági szerveknek a fegyverei, amelyekre rá lehetne vésni: ,,Ultima ratio polítiae." Az abszolutizmus korszakaiban kétségtelen volt, hogy a végrehajtó hatalom fegyvert is használtathat az államfő megszabta célok megvalósítására. Bár alkotmányos államban a törvények betartatása egyik eszközének lehet tekinteni a fegyverhasználatot s így olyannak, amellyel a végrehajtó hatalom a saját jogán élhet, mégis odahajlik a legáltalánosabb felfogás, hogy törvénybe foglalt külön felhatalmazás kívánatos, mivel a fegyverhasználat maradandó eredménye jobbára messze túlmegy a kényszer útján megvalósítandó elsődleges célon. Csatlakoznunk kell hozzá, mert a legtöbb ma érvényben lévő büntetőtörvénykönyv olyan tényálladékok megállapításával szab büntetést az emberölésre és a testi sértésre, amelyek kizárni látszanak, hogy legyenek büntetés alá nem vonható eseteik, hacsak törvényadta külön mentesítés nincsen. A régebbi büntetőtörvények, így az 1791/92. évi francia büntetőtörvény, még ismerik a „homicide légal" fogalmát, s a Code pénal szintén kizárja a bűncselekményt, ha az emberölés stb. törvényes rendelkezésen alapul. Az 1791/92. évi magyar javaslat hasonlóképen különbséget tesz a jogos és nem jogos emberölés közt. Az 1843. évi javaslat ezt már elhagyja, de az emberölésről szóló fejezetbe (138. §.) a testi sértésekre is kiterjedő hatállyal részletes szabályokat vesz fel az életet veszélyeztető kényszereszközök használatáról, amelyek betartása esetén az ölés illetőleg a testi sértés nem büntethető. Nyolc pontban valóságos köz*A Magyar Jogászegylet büntetőjogi szakosztályában 1938. április hó 23-án tartott előadás tartalma.