Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 1-2. szám - Családjogunk forrásai

AZ ELÉVÜLÉSRE VONATKOZÓ JOGSZABÁLYOK. 5 Ezzel befejezem jelen soraimat; ha ezekben sok újat nem is mondtam, mégsem tartottam feleslegesnek, arra rámutatni, hogy a jogfejlődésünk a jelen kérdésben azt az örvendetes irányt követi, amely nemcsak a talán túlontúl is támogatott u. n. „szegény adósról", hanem egészséges hitelügyleíí politika érdekében a hitelezőről is lehetőleg gondoskodni igyekszik. CSALÁDJOGUNK FORRÁSAI. Irta: DR. ALMÁSI ANTAL, a m. kir. Kúria bírája, c. egyetemi rendk. tanár.*) 1. Mai magánjogunk egésze, még mindig eléggé ritka törvényekkel tarkított szokásjog. Családjogunk ennek az a része, amely leginkább kodifikálínak mondható. A családjog legfontosabb elemeit: a házassági jog személyi szabályait, továbbá a szülők és a gyermekek közötti viszonyt, úgyszintén a gyámsági és a gondnoksági jogot két nagy és külsőleg is kódexként jelentkező törvény: a házassági jogról szóló 1894: XXXI. t.-cikk és a gyámsági és gondnoksági ügyek rendezéséről szóló 1877: XX. t.-cikk, valamint az ezeket kiegészítő későbbi szövegezett szabályok1) tartalmazzák. Bár ezeknek a jelentősége igen nagy, mégsem voltak képesek családi jogunknak általuk szabályozott részét merőben törvényi joggá változtatni. Szokásjogunk és főleg az annak legmegfoghatóbb megnyilvánulásaként jelentkező bírói gyakorlat a két családjogi kódex tartalmát sokszorosan tágítja2) és szűkíti.3) Olyannyira, hogy szokásjogunk jelentősége ebben a joganyagban a két kódex alkotása óta letelt időben inkább nyert, mint veszített. Családjogunk forrásainak az ismertetésénél ezért abból kell kiindulnunk, hogy az 1877: XX. t.-cikk és az 1894: XXXI. *) Részlet dr. Szladits Károly egyetemi r. tanár szerkesztésében megjelenő Magyar Magánjog c. műből. Kiadja a Orill Károly könyvkiadó vállalat. 1) Ilyen a gyámi novella, az 1885: VI. t.-c, a Pp. 702-730. §-ai, a gyámi törvényt tárgyazó számos rendelet, stb. 2) így pl. a ht. 77. §-át és annak a 30. §-át. 3) Tágítja: ezen az úton ismerte el gyakorlatunk a hűtlen elhagyásnak, mint fakultatív bontó oknak az érvényesíthetését, annak dacára is, hogy a ht. a 77. §-ban megszabott feltételek mellett azt csupán, mint kényszerítő bontó okot iktatta törvénybe. Viszont szűkítette a bírói gyakorlat a ht. 77. §-ában szabályozott bontó okot azáltal, hogy a 726 - 728. számú elvi határozatokban már a bírói visszahívás iránti kérelem beadását és pedig még abban az esetben is, ha ez sikertelen maradt is, oly családjogi rendelkezésnek minősíti, amellyel a kérelmező a kérelem beadásakor előtte tudott bontó okok bírói érvényesítéséről lemond..és amellyel azokat egyúttal a másik házastárssal szemben meg is bocsátja. Önálló kérdés azután az, vájjon a bírói gyakorlatban ekként megnyilatkozott szabályt az tette szükségessé, hogy a házasfelek a bontó okok érvényesítését visszterhes szerződések tárgyaivá tették, amit a bíróságok tovább nem tűrhettek. A felhívott elvi határozatok okaitól független, hogy a szokásjog a házassági törvénnyel szemben is mily erővel képes a kodifikált jogszabályt kiegészíteni és módosítani.