Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 1-2. szám - Az elévülésre vonatkozó jogszabályok védik-e a hitelező érdekét?

4 DR. SCHUSTER RUDOLF szabályra hivatkozni nem leheí és ilyenkor kisegít némileg a Pp. Ez ismeri a 590. §-ában a jogelismerést, de csak annyiban, hogy kimondja, hogy a bíró a jogelismerés alapján ítéletet hozhat, a mennyiben az a jogelismerés az érdemleges tárgyalás alkalmával történt, Kovács Marcel (Polg Prdts. magyarázata, II. köt. 804 old.) megragadva ezt az alkalmat, azt a helytálló kijelentést teszi, hogy az elévült követelésre vonatkozó jogelismerés alapján az adós fizetésre kötelezhető ; ebből azonban nem vehető ki az, hogy szóbeli jogelismerés alapján is kötelezhető az adós; ez azonban igen fontos lehet. A jogrendszerünk ugyanis ismeri a taríozáselismerésí mini kötelmet alapító jogügyletet. A jogunk szerint a tartozáselismerés^ alakszerütlen, absztrakt jogügylet ugyan, midőn azonban a követelés olyan jogügyletből származik, amelynél pl. az írásbeliség érvényességi kellék, akkor a jogelismerés is kötve van ahhoz az alaki kellékhez (Almási id. m. I. 562 old. síb.) Ebből azonban nem következtethető — nézetem szerint — az, hogy ha az elévült és az írásbeliség kellékéhez kötött tartozást az adós nem írásban ismeri el, a hitelező jogosítva ne legyen, követeléséi a szóbelileg tett jogelismerés alapján úgy érvényesíteni, mintha nem évült volna el. azaz az adós netáni elévülési kifogás elvetésével. Ezt a felfogást támogatja a fent id. jogszabályban kifejezett az az elv, hogy az elévült követelésre teljesített szolgáltatás alaptalan gazdagodás címén vissza nem követelhető. Ugyanennek az elvnek kell érvényesülnie akkor is, ha az adós nem is teljesít, hanem a hitelezőhöz intézett jogelismerő — akár szóbeli, akár írásbeli — nyilatkozattal az elévült követelés kiegyenlítésére kötelezte magát; a teljesítés vissza nem követelhetéséí megindokló fent fenthozoít okok itt is helyt fognak, ami teljes összhangzásban van azzal a jogszabállyal (Mtj. 1695.) mely szerint a jogelismerésből származó kötelezettség ellen az adós csak annyiban tehet kifogást, amennyiben az alaptalan gazdagodás visszakövetelésének előfeltételei megvannak; ezek azonban —amint a fentiekből látható — nem forognak fenn (a mint az az I. Terv. Ind. IV. 569. o. felhozottakból is kitűnik). Végül rámutatok ugyancsak a hitelező érdekét szolgáló arra a legújabbi jogszabályra, amelyet ma már a bír. gyakorlatunk is elfogadott. Értem ugyanis azt a jogszabályt, a mely szerint a „Verwirkung"-nál fogva az az adós az elévülési kifogást nem érvényesítheti, aki a hitelezővel szemben oly magatartást tanúsított, amely okszerű mérlegelés és az élet felfogása szerint alkalmas arra, hogy a hitelezőt joga érvényesítésének elhalasztására indítsa. Az elévülési kifogásnak ily körülmények közt való érvényesítésétől az adós elesett, a kifogásolás jogát elvesztette, mert eljárása a tisztességgel és jóhiszeműséggel össze nem egyeztethető (I. dr. Kelemen László : A jóhiszeműség és a tisztesség cimü munkája 145—146. old.)