Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 3-4. szám - Az orvosi titoktartás

SZEMLE. 151 elkötelezett fizetés folyósítását beszüntette és az alperes szerződésszegése által okozott kára megtérítése iránt pert indított. A pert elsőfokon választott bíró döntötte el, kinek alperest marasztaló ítélete ellen alperes a Választott Bírósági Törvény (Arbitration Acts) alapján a rendes bírósághoz fordult. Alperes azzal védekezett, hogy szerződésének az a kikötése, mely szerint a szerződés tartama alatt nem fog más, mint a felperes filmváilalat javára játszani, — ez bírói oltalomban nem részesíthető, mert felperes, neki szerepeket nem ad, és így művészetének gyakorlásában meg van gátolva és mert alperest túlságosan és indokolatlanul megköti; továbbá a szerződés azon rendelkezése sem érvényesíthető bíróilag, mely szerint a felperesre ruháztatik az összes, a szerződés tartama alatt alperesről felvett fényképeknek a nyilvánosság részére való kizárólagos jogra úgy, hogy alperes az ő saját képeit még a jövőben köthető szerződések iránti pályázat céljára sem használhatja, ami őt kereskedelmi és egyéni szabadságában indokolatlanul korlátozza. ítélet: A bíróság a választott bíró ítéletét helybenhagyja. A bíróság alperes kifogásait elveti, mert sem az angol jog, sem az angol bírói gyakorlat nem ismer oly szabályt, mely szerint bármely, a szerződés tartamára kikötött versenytilalom jogosulatlannak volna tekinthető. Sőt ellenkezőleg a legtöbb alkalmazási szerződés kifejezetten oly intézkedéseket szokott tartalmazni, melyek értelmében a munkát vállaló fél kizárólag munkaadója érdekében tartozik működni, másnak érdekében nem működhetik. Helytálló tehát a választott bíró ítélete, mely szerint a szerződés ebben a vonatkozásban méltányos és indokolt („not unreasonable".) De nem helytálló alperes azon kifogása sem, hogy erkölcstelen kikötés az, mely felperesnek biztosítja az alperesről alkalmaztatása idején felvett képek kizárólagos használati jogát, mivel e kikötés alperest kereskedelmi szabadságától, ill. művészi érvényesülésének lehetőségétől megfosztja; az ily természetű kikötés ugyanazon jogi elbírálás alá esik, mintha valamely iró egész irodalmi tevékenységét, vagy ennek egy részét valamely kiadónak leköti. Ha pedig alperes szerződésének tartama alatt munkaadója részére nem akar dolgozni, ennek jogában áll fizetését visszatartani. — Végül a kártérítés megítélését felperes javára a bíróság indokoltnak tartotta, mert nyilvánvaló, hogy felperes az alperesnek szerződésszegő magatartásánál fogva kárt szenvedett. (Solic Journ. 1936. évf. 855. old.) Közli: dr. Picker Ernő ügyvéd, hit. tvsz. tolmács. * Angol bírói ítéletekben, polgári és büntető ítéletekben egyaránt gyakran olvasható, hogy a bíró a felekről és magatartásukról alkotott véleményét a kontinensen szokatlan módon nyilvánítja. Az angol közvélemény ebben a legritkább esetekben talál kivetnivalót; ez azért van, mert a bírók ezen ősidők óta gyakorolt jogukat pártatlansággal, higgadtsággal és bölcsességgel gyakorolják. A „The Times" 1957. április 15-i száma erre vonatkozólag a következő jellemző esetet közli. - F. M.-t, egy harminc éves bankhivatalnokot a londoni kerületi sommás büntetőbíróság („PoliceCourt") f. h. 14-én egy havi börtönre Ítélte, mert az ... i (vidéki) PoliceCourt teremőre ellen tettlegességet követett el, de a büntetés végrehajtását bűnügyi biztosíték letété ellenében egy esztendőre felfüggesztette. Ezen ügy első tárgyalását a bíróság már f. h. 15-án kezdette, de a bíró a vádlottat, a tárgyalás alatt tanúsított magatartása folytán, fegyelmi joga alapján a tárgyalás felfüggesztése mellett egy napi elzárásra ítélte „hogy ez alatt jobb modort tanuljon." A vád tárgyává tett cselekmény a következő volt: F. M. a . .. i büntető bíróság előtt mint vádlott szerepelt a közleményben meg nem jelölt, valamely kihágás miatt. Az Ítélet kihirdetése után a bíróra rákiáltott: „És ezt nevezi Ön angol igazságszolgáltatásnak?" mire a bíró vádlott kivezettetését rendelte el; vádlott vonakodott a bíró rendelkezésének eleget tenni, mire a teremőr, kötelessége teljesítésében F. M.-t távozásra felszólította, aminek folytán ez oly nagyfokú indulatba jött, hogy a teremőrt öklével megütötte. — Vádlott védekezését következőkép terjesztette elő: A bíró itéletéoen azt mondotta, hogy én hazudtam, ami ellen én