Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)
1938 / 3-4. szám - Az orvosi titoktartás
SZEMLE. minősülnek, miért is a kormány tartozik ezekről a parlamentnek nyomban jelentést tenni és felmentést kérni a politikai és jogi felelősség alól. A jelenleg hatályos mentelmi eljárás rendelkezéseinek egyszerű kiegészítése elkerülhetővé tenné, hogy a kormány abba a szükséghelyzetbe kerüljön, hogy a mentelmi jogot ilyen esetekben kénytelen legyen megsérteni. Az ülésezések szünetelése tartalmára az egyébként csak véleményező hatás^ körrel bíró mentelmi bizottságot kellene felruházni a határozathozatal jogával, természetesen azzal a megszorítással, hogy határozatai jóváhagyás végett a Ház összeülése után nyomban a plénum elé terjesztendők. * A Magyar Jogászegyletnek február hó 28-án tartott teljes ülésén René Mettetal párisi ügyvéd tartott előadást a kollektív munkaszerződésekkel kapcsolatos új francia törvényhozásról. A munkaadók és munkások szervezetét megengedő 1884-i francia törvényhozásig terjedő rövid visszapillantás után ismertette az 1956. évi reformokat, valamint a kollektív szerződésekkel kapcsolatos választotí-birósági jogszabályokat és mindezek gyakorlati érvényesülését. Utóbbiakra vonatkozólag érdekes statisztikai anyagot is mutatott be. Reámutatott arra, hogy a szociális gondolatnak egyre fokozódó érvényesülése mellett a francia törvényhozás változatlanul az individualizmusnak és a szabadságnak Franciaországban érinthetetlen elvi alapján áll. Áttért azután a tárgyalás alatt álló új munkajogi kódexnek és az arravonatkozólag munkaadói és munkás részről gyakorolt bírálatoknak ismertetésére és ama meggyőződésének adott kifejezést, hogy az új jogszabályok bevezetésével kapcsolatosan elkerülhet tétlen nehézségek és érdességek mellett is az e téren előreláthatólag érvényesülő kompromissuális megoldás lényegesen hozzá fog járulni a társadalmi béke megszilárdulásához Franciaországban. * A Külügyi Szemle Barátainak április hó 5-én a Gellért szállodában tartott Külügyi Vitavacsoráján a nemzetközi jog egyik aktuális kérdése, a Népszövetség válsága került megvitatásra. Erről Polzovich Iván dr. egyetemi tanársegéd, a Keleti Akadémián a nemzetközi jog előadója tartott előadást. Rámutatott arra, hogy a Népszövetség válsága már körülbelül a harmincas évektől kezdődően problémája a nemzetközi életnek. Utalt a Népszövetség védősége alatt tartott leszerelési konferencia csődjére, továbbá kitért a japán-kínai, a Bolívia és Paraguay között lefolyt és az olasz-abesszin háborús viszály megoldási törekvéseinek kudarcaira, a szankciók összeomlására, nemkülönben a Harmadik Német Birodalomnak a népszövetségi jog ellenére végrehajtott sorozatos befejezett tényeire. Alig nyolc esztendő alatt hét állam szakított a népszövetségi rendszerrel. Mi ennek a sorozatos sikertelenségnek az oka? A baj alapokát az u. n. népszövetségi gondolatnak a mai Nemzetek Szövetségében történt fogyatékos megvalósításában lehet megtalálni. A népszövetségi gondolatot ugyanis, amely abban áll, hogy az államok szövetségének közérdekből beleszólása van tagjainak nemzetközi vonatkozású minden ügyébe, a mai Nemzetek Szövetsége a nemzetközi életviszonynak csak egy területén, e viszonyok fenntartása tekintetében telte alkotmánya alaptételévé, ellenben a másik, talán még fontosabb területen, ez életviszonyok megváltoztatását illetően mellőzte és ezen a téren a Szövetségen belül is az általános, vagy u. n. régi nemzetközi jog előírásait hagyta érvényben, amelyek szerint a nemzetközi helyzetek bármely megváltoztatásához csak az érdekelt hatalmak akaratelhatározása kívántatik meg és más államoknak azokba beleszólása nincs. Ez az alapok kijelöli a válságból kivezető utat. Vagy meg kell változtatni a népszövetségi alkotmánynak azokat a rendelkezéseit, amelyek abban a népszövetségi gondolatot részben képviselik, vagy pedig a népszövetségi eszmének megfelelően kell átalakítani a szövetségi alapokmánynak azokat a cikkeit, amelyekből a népszövetségi gondolat hiányzik. Előadó a népszövetségi válságból kivezető egyedüli helyes útként a
