Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 3-4. szám - Az orvosi titoktartás

146 SZEMLE. Előadásának másik részében a mintaoltalom kérdésével foglalkozva, hangsúlyozza előadó, hogy a mintaoltalmat megadni és annak hatályát fennlanani vagy megsemmisíteni, a ma érvényben levő jogszabályok értelmében csak a közigazgatási hatóság van jogosítva. Ha tehát valamely rendes bíróságnál folyamatban lévő perben a mintaoltalom hatályosságának kérdése felmerül, a rendes bíróság, ha az oltalom még megadva nincs, a Pp. 254. §-a értelmében tartozik az eljárást felfüggeszteni (amint ez a büntető biróra kötelezően van előirva) és a közigazgatási hatóság határozatát bevárni, amely a rendes bíróságnak praejudikál. Ez következik abból, hogy az ipari jogok, tehát a minta is, erre a célra létesített külön bíróság vagy közigazgatási hatóság kizárólagos hatáskörébe vannak utalva. Ha pedig a mintaoltalmat már megakta, az arra jogosított hatóság, akkor a rendes bíróság az oltalom fennállása vagy hatályossága kérdéséhez sem a Pp. 254. §-a alapján, sem más alapon hozzá nem nyúlhat. Ez természetes is, mert a 254. §. folyamatban lévő eljárás alá tartozó előkérdésről szól, már pedig, a már megadott oltalom esetében folyamatban lévő eljárásról nem lehet szó. Ugyanez áll természetesen nem csak a mintára, hanem a többi iparjogokra vonatkozólag is. Ha a rendes bíróság valamely perben a mintát, vagy szabadalmat, slb. incidentaliter megsemmisíti, nemcsak az iparjogok körüli eljárás válik teljesen bizonytalanná, hanem annak kiszámíthatatlan káros közgazdasági következményei lehetnek és arra a cháoszra, amely keletkeznék akkor, midőn a rendes bíróság által megsemmisített oltalmat, az arra hivatott szakbiróság vagy közigazgatási \hatóság hatályában fenntartja — még gondolni sem lehet. Az előadottak alapján, az illusztris előadó szerint a fennforgó kérdésre vonatkozó birói gyakorlatot helytállónak tekinteni nem lehet; a rendes bíróság semmi körülmények között nincs jogosítva valamely iparjogot megsemmisíteni. Az előadáshoz dr. Kartsoke Alajos tügyvéd fűzött az előadás konklúzióit alátámasztó megjegyzéseket. A Nemzetközi Jogi Egyesület Magyarországi Csoportja ünnepi ülést tartott a Budapesti Ügyvédi Kamara dísztermében. Osvald István, a m. kir. Kúria ny. elnöke, elnöki megnyitójában megemlékezett a Magyar Csoport nagyjelentőségű munkájáról és kiváló elődeiről, akik a Magyar Csoport vezetésében hervadhatatlan érdemeket szereztek, lsíes áldásai kérte a Csoport további munkájára. — Dr. Geőcze Bertalan egyetemi m. tanár visszapillantott az Egyesület 65 év előtt történt megalakulására, felsorolta azokat a témákat, amelyekről a Nemzetközi Jogi Egyesület egyes konferenciáin megbeszélések folytak, rámutatott azokra a nehézségekre, amelyekkel a Trianoni Békeszerződés hatálybalépte után alig másfél évvel meg kellett küzdeni az alapítóknak, akik közül különösen kiemelte néhai dr. Baumgarten Nándor egyetemi ny. rk. tanárának, a Magyar Csoport akkori titkárának, majd később alelnökének működését. Dr. Ambrózy Gyula államtitkár, a kabinetiroda h. főnöke „A világbéke és a nemzetközi jog" című előadásában rámutatott arra, hogy az államok közötti viták békés elintézése, a népegyéniségek életének és fejlődésének békés biztosítása legfontosabb vonatkozásban nem birói, hanem voltaképen kormányzati feladat, s miután az államok felett nincsen valamely magasabb közület, valamely felsőbb hatalom, a mai adott helyzet az államok közötti viták terén csak a becsületes közvetítés, a pártatlan egyeztetés lehetőségét nyújthatja. A népszövetség mai alkotmánya azonban egyrészt a pártatlanság követelményét, másrészt a realitás határát szem elől tévesztette. Az új nemzetközi jogi fejlődés a háborút, mint az erőszak eszközét ki akarja a népek életéből küszöbölni. Ez azonban csak úgy lehetséges, ha az erőszak eszköze helyébe a jogrend egy más békés eszközt tud beilleszteni a nagy kérdések eldöntésére, a békés fejlődés biztosítására. E helyett az új jogi szabályozás és az annak alapján kifejlődött gyakorlat a népszövetséget a népek életének statikai elemévé lette. Ám a béke nem egyértelmű a változatlansággal és a mozdulatlan-