Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 1-2. szám - Az elévülésre vonatkozó jogszabályok védik-e a hitelező érdekét?

AZ ELÉVÜLÉSRE VONATKOZÓ JOGSZABÁLYOK 3 Az elévülés félbeszakadására vonatkozó jogszabályokon kívül ugyancsak a hitelező érdekét szolgálják az elévülés nyugvását szabályozó rendelkezések, amelyeket itt nem részletezek és csak annyit emelek ki, hogy az újabbi jogfejlődés az elévülés nyugvási és befejezést gátló eseteket (halasztásadás, egyezkedési tárgyalások tartama stb.) megszaporította és abban állapodott meg, hogy a nyugvás ideje nem számít. Egyik további fontos kérdés az elévülés köréből az, vájjon ugyancsak a hitelező érdekében mikép bírálandó el az a jogi helyzet, ha az elévülés befejezése után az adós teljesít vagy a hitelező jogát elismeri ? Általánosan elfogadott szabály az, hogy az elévült követelésre teljesített szolgáltatás a condiclio indebitivel nem követelhető vissza még akkor sem, ha az adósnak nem volt tudomása az elévülésről. (Mtj. 1315. 1752. §-ai, ném. B. G. B. 222. §., schweizi Obligationrecht 63. §.) Ha az adós tudott az elévülésről és mégis teljesít, azt úgy kell felfogni, hogy az elévülésre való hivatkozásról lemondott. Igaz ugyan, hogy a lemondás jogügylet (Almási id. m. I. 515. old.) és igaz, hogy az elévülést jogügylettel kizárni nem lehet (Mtj. 1291. §.), azonban azt hiszem, hogy ez a szabály nyilván csak azt akarja kimondani, hogy előzetesen nem zárható ki az elévülés, a lemondás pedig hallgatólagosan is kifejezhető. Lemondást („Verzicht") lát fennforogni az ilyen esetben Pfaff—Krainz is (I. köt. 401. old.) és Unger is (System I. 458. old. 8. jegyz.) Ha pedig az adós nem tudott az elévülésről és mégis teljesített, a visszakövetelés kizárását nyilván az indokolja, hogy a hitelező nem gazdagodott az adós kárára jogalap nélkül, mert a követelés mint naturális obligatio fennállott és az adós csakis adósi kötelezettségét teljesítette. A hitelező érdekében azonban a kérdés nem oldható meg ilyen könnyen akkor, ha az adós az elévülés után nem teljesít, hanem jogelismerő nyilatkozatot tesz. A közelmúltban Németországban az az eset történt, hogy az adós az elévülés után részfizetést teljesített; midőn azután a hitelező követelésének fennmaradt részét keresettel érvényesítette, az alsóbíróság a keresetet elutasította azzal az indokolással, hogy a tartozáselismerés nem történvén írásban (B. G. B. 781. §-a.), az alperes által a perben érvényesített elévülési kifogásnak helyt kell adni. (Ez a per felsőbíróság elé nem került.) Ez a felfogás ellentmondásra talált és a nézetek eltérők (1. Iurisí. Wochenschrift 1957. évi 55. füzet 2179. old.) Ebben a kérdésben az én nézetem az, hogy a hitelező érdekének itt is érvényesülnie kell, még pedig a következő elgondolásnál fog^a: Minthogy nálunk — legnagyobb sajnálatomra — kodifikált magánjogunk még mindig nincsen, törvényi magánjogi