Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)
1938 / 3-4. szám - Az orvosi titoktartás
IRODALOM. 137 a törvényhozás nem választási jogkört, tehát privilégiumot akart adni az országgyűlés tagjainak, hanem ellenkezőleg, ki akarta zárni az országgyűlésből a törvényhozásra alkalmatlan elemeket. Nem hangsúlyozható eléggé, hogy az összeférhetetlenség elsősorban erkölcsi fogalom s a jog feladata az idevonatkozó erkölcsi elveket szabályba foglalni. Zsinórmértékül állítja fel szerző e tekintetben azt, hogy az országgyűlés minden tagjától méltán kívánható odaadás, függetlenség, önzetlenség és tisztesség. A közszolgálati összeférhetetlenség tárgyalásánál találóan mutat reá arra, hogy a tisztviselői kar a maga befolyását a törvényhozásra a törvényelőkészítés során is érvényesítheti. Bizonyos kinevezések esetén indokoltnak tartja, hogy a képviselő új választásnak vesse alá magát, nem kapunk azonban feleletet arra a kérdésre, miként oldható ez meg lajstromos választás mellett ? Kiemeli szerző, hogy a képviselő a nemzetnek és nem a kormánynak a tanácsosa s így a kormányfőtanácsosi s egyéb cím méltatlan is hozzá, eltekintve a törvényhozói függetlenség sérelmétől. Megállapítja továbbá, hogy a javaslat mai szövegében nem alkalmas arra, hogy a képviselőt felszabadítsa kerülete zaklatásaitól. Célszerűtlennek tartaná külön eljárási rend és hatóság megállapítását a foglalkozási összeférhetetlenségek és méltatlansági elvesztési okok kérdésében. Szerzővel szemben aggályosnak tartjuk a javaslatnak azt a rendelkezését, amely fegyelmi vétség miatt az országgyűlési tagság elvesztésére ítélést tesz lehetővé. Nem tartanok feleslegesnek határozottabb állásfoglalását abban a kérdésben, hogy az alaptalan összeférhetetlenségi bejelentések tervezett szigorú megtorlása nem vezetne-e a jóhiszemű bejelentők elrettentésére ? Az összeférhetetlenségi bíráskodás terén szerző három megoldási lehetőséget lát. A két Ház önálló vagy közös bíráskodása, továbbá bírói szerv bekapcsolása mellett el tudjuk azonban képzelni azt is, hogy mindegyik Ház a másik Ház tagjainak összeférhetetlenségi ügyeiben bíráskodjék. Az első lehetőség tág teret nyit a pártszempontoknak, a közös bíráskodás ép úgy az egykamarás rendszer felé vezetne, mint az új felsőházi törvényünkben megállapított közös szavazás, bírói fórum pedig alig lehet hivatott a parlament erkölcsi színvonalának és a politika időszerű kérdéseinek megítélésére. Az említett negyedik lehetőség sok nehézséget hidalna át. Bírói fórum hatáskörének megállapítása esetén szerző szerint is egyedül a közigazgatási bíróság jöhetne szóba. Megfontolásra lenne talán érdemes e bíróságon egy összeférhetetlenségi tanács alakítása az orvosi tanács (1936: I. t.-c.) mintájára. A tanácsban azonban — a javaslat tervezetével szemben — véleményünk szerint csak bírói minősítésű tag vehetne részt a közigazgatási bíróság részéről. Az összeférhetetlenségi eljárást mai alakjában szerzővel szemben nem tartjuk kontradiktóriusnak, mert az összeférhetetlenség bejelentője nem áll szemben az érdekelt országgyűlési taggal; előbbi személyét többnyire merő esetlegesség határozza meg, sőt utóbbi maga ellen is tehet bejelentést. További megfontolást érdemelne azonban a koronaügyész bevonása az eljárásba. Az ismertetett munka s általában az összeférhetetlenségi kérdés mentelmi jogi vonatkozásaira rövidesen visszatérünk. Szerző a 260. laptól kezdődő függeléket csatol munkájához, mely teljes szövegében közli összeférhetetlenségi törvényünket és az 1932. évi javaslatot, majd feltünteti 44 európai és tengerentúli állam idevonatkozó jogszabályait. A könyvet az összeférhetetlenség magyar irodalmának ismertetése teszi teljessé, használhatóságát pedig nagymértékben emeli a hozzá csatolt névmutató s különösen a nagy részletezéssel összeállított, fél ívre terjedő tartalomjegyzék. A feldolgozott nagy anyag áttekinthetőségét még jobban előmozdította volna annak fejezetekre osztása. Kissé zavaróan hatnak a tulajdonnevekben gyakran előforduló elírások és sajtóhibák. Az egyes szakaszok élén álló mottókat tudományos munkában szivesebben nélkülöznők. Jogállam, XXXV11. évf. 3-4. füzet. 10