Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 3-4. szám - Az orvosi titoktartás

134 IRODALOM. y Dr. Angyal Pál: Kettős házasság. A családi állásra vonatkozó bűncselekmények. I. A Magyar Büntetőjog Kézikönyvének immár 15. kötetét kapja kézhez a magyar jogászközönség s alig várjuk, hogy megjelenjék a még előkészületben levő hátralévő öt kötet, mert úgy vagyunk ezzel a művel, mint egy kötetenként megjelenő lexikonnal: gyakran keresünk feleletet éppen egy olyan kérdésre, melyet csak későbbi kötet fog tárgyalni. Ez a tény mutatja a műnek hiánytpótló voltát. Hiányt pótol a gyakorlati jogászra nézve különösen azért, mert megtalálja benne nemcsak a jogszabály dogmatikáját, hanem a hazai és külföldi jogtörténeti vázlatát és összehasonlítását is, melyeknek ismerete a jogszabály helyes értelmezéséhez és alkalmazásához elengedhetetlenül szükséges. Mindezt a jelen kötetben is megkapja az olvasó tetszetős formában, világosan áttekinthető módon, pompás magyarsággal, melynek rovására a tudós szerzőnek sajátos — gyakran általa is alkotott — jogi műszavai egyáltalában nincsenek. — A munkának ezen széles prespektivájánál fogva a szerző új problémákat vet föl, azok fölötti töprengésre készteti az olvasót és fejleszti megtermékenyíti a jogászi gondolkozást. Lehet-e ennél nagyobb elégtétel, fáradságos munkájának szebb gyümölcse a szerző számára ? II. Éppen mivel a mű elsősorban gyakorlati jogászok és a jogi pályára készülő ifjúság részére készült, feltétlenül helyeselni kell, hogy a szerző a kötet címének megválasztásánál ragaszkodott a Btk. terminológiájához annak dacára, hogy a család és családi élet tisztaságának büntetőjogi védelme fogalmi köréhez kívánkozik rendszertanilag azoknak a büntetőjogszabályoknak némelyike is, amelyek a Btk. előző fejezetében vannak felvéve (igy a Btk. 235. § 1. p., 243., 247. §§), melyeknek viszont tagadhatatlanul a sexuális vágy tiltott kielégítésére való törekvés a jellegzetessége. Ezzel szemben a Btk. XV. fejezete által védett jogi érdek a monogám házasság intézménye lévén a kettős házasság bűntettének kétségtelenül bizonyos közjogi színezete van. Ennek kapcsán merül fel nyomban az a kérdés, hogy ezen bűntett esetében van-e helye pótmagánvádnak. Szerző ezt a kérdést tagadólag dönti el (42. oldal). Nézetem szerint azonban ez vitatható, mert a Bp. 13. §-ának 6. bekezdése szerint sértett mindenki, akinek bármely jogát sértette vagy veszélyeztette a bűncselekmény, már pedig nem szorul bizonyításra, hogy az első házasságbeli másik házasfélnek, vagy az első házasságból származó gyermekeknek statusbeli és vagyonjogi érdekeit sértheti a kettős házasság. A Curia különben is 16. számú jogegységi döntvényében még ki is terjesztette a sértettnek amúgy is elég tág fogalmát, mikor kimondotta, hogy a férj a feleségén elkövetett erőszakos nemi közösülés miatt a saját (férji) jogán is tehet joghatályos magánindítványt, mert „az, aki a nemi életnek tisztaságát, mint a házassági hűség legfőbb követelményét bármily módon meggyalázza, kétségkívül megsérti a férjnek ehhez való kizárólagos jogát is." Már pedig nyilvánvaló, hogy a házastársnak a házassági hűséghez való jogát a másik házastárs által elkövetett kettős házasság büntette a legnagyobb mértékben sérti. Minden tekintetben osztozom azonban a szerzőnek abban a véleményében, hogy éppen azért, mert a kettős házasság nem mint szemérem elleni deliktum, vagyis nem mint minősített házasságtörés, hanem mint az állam által is respektált erkölcsi alapinstitució elleni cselekmény büntetendő, ez a cselekmény elkövetettnek és bevégzettnek tekintendő a második házasság megkötésének pillanatában, következőleg az elévülés ebben a pillanatban kezdetét is veszi s ennek folytán az 55. sz. döntvény contra legem (Btk. 107. §) hozatott. A helyes álláspont ugyanis az, hogy ha a törvény valamely speciális cselekményre az általános rendelkezések valamelyikét alkalmaztatni nem kívánja, ezt mint kivételt kifejezetten statuálnia kell.