Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 3-4. szám - Az orvosi titoktartás

122 DR. BALOG N. IMRE Minthogy tehát az orvosi titoktartási kötelezettség élő valóság ott is. ahol törvényileg szabályozva van, ott is, ahol nincs, meg kell vizsgálnunk e szabály keletkezésének végső okait abból a célból, hogy annak jogosult mértéke felől tájékozódhassunk. Hippe szerint az orvosi titoktartás lényegében nem más, mint a jól nevelt, kulturált és fegyelmezett egyén társadalmi magatartásának tapintatos formája, amely az orvosnál működésének körülményei és hivatási célja következtében különleges és fejlettebb formát ért el. Ez a magyarázat a titoktartás eredetét positiv formában írja körül. Káhl negatív irányú magyarázatot ad, amikor azt mondja, hogy az orvosi titoktartás a pletyka, a szenzációéhes kibeszélés és a nemtelen okokból származó fecsegés elleni védelem ösztönéből keletkezett. Egy bizonyos mértékig feltétlenül helyes ez a két magyarázat és ebben a keretben a kérdésnek sok problémája tárgytalan is volna. Csakhogy az orvosi titoktartás terjedelme úgy, amint az a legtöbb törvényi szabályozásban található, messze túlhaladja Hippe és Káhl magyarázatának a határát, mert bár addig a határig, amíg az a jó érzésű és erkölcsös emberek társadalmi magatartásában és viszonylataiban hasznos és szükséges, az általuk említett csirából fejlődött ki, a történelem folyamán helyt adott olyan tényezőknek is, amelyek se nem tiszteletreméltók, se nem hasznosak és amelyek mindenek felett letűnt koroknak, rég elfelejtett, kellemetlen emlékeiből nőttek ki. Babonák és tudatlanságok takarója lett, amitől meg kell tisztítani. 77. Mi az a titok ? Az egyén életének olyan történése, tünete, vagy jelensége, amelyről az egyén érdekből, vagy érdek nélkül azt akarja, hogy mások tudomására ne jusson, vagy legalább is csak azok nyerjenek róla tudomást, akiket ő erre kiszemelt. Vita van a tudományos irodalomban arra nézve, hogy a titoktartás kiterjedjen-e mindarra, amit az egyén érdekből, vagy érdek nélkül egyszerűen titokban akar tartani, vagy csak arra, aminek a titokban tartása az egyénnek érdeke is. Az előbbi álláspontnak fő képviselője List, a másiké Jetiinek. Az „akarat" theoria a legszélsőbb individualistikus, — az „érdek" theoria a mérsékeltebb álláspontot fejezi ki, mindkettő az egyéni jogsphéra feltétlen védelmén alapszik. Kétségtelenül van az egyénnek egy olyan személyiségi jogsphérája, amely szent és sérthetetlen és amelybe semmiféle okból belenyúlni nem lehet és nem szabad. Ilyennek tekintik a testi és lelki fogyatkozásokat és betegségeket és az ezekkel összefüggő egyéni, családi, és gazdasági vonatkozásokat is. Csak az a kérdés, hogy e sphéra határai meddig terjednek és mik tartoznak abba bele? Ennek a meghatározása a legnehezebb kérdések egyike. Még az embernek a saját élete feletti joga is vita tárgya. Az isteni erkölcs nevében bűn az öngyilkosság és voltak emberi törvények is, amelyek azt büntették. Ma már ezen túl vagyunk, de mégis azt kell mondanunk, hogyha az ember az élete felett rendelkezik is, afölött, hogy betegen éljen, környezetét és embertársait is megfertőzze, nincs joga, mert hiszen tudjuk, hogy a legtöbb fertőző betegségre nézve bejelentési és gyógy kezeltetési kényszer áll fenn. A több, vagyis az élet feletti rendelkezés joga, ma benne van a személyiségi jogsphérában; a kevesebb, vagyis a betegség elleni küzdelem mellőzése hiányzik abból. A nemzés kötelezettsége senkire nézve se áll fenn. A fogamzást megszakítani azonban tilos, pedig végső eredményben társadalmi értékelés szempontjából a kettő egyre