Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 3-4. szám - Lemondás a követelésről

98 DR. VILLÁNYI LÁSZLÓ uralkodó a szerződési elméiéi5) és magáévá leíte azt a Míj. is.6) A bíróságaink gyakorlatában megnyilvánuló szokásjogban ettől a tanítástól eltérő szabályok alakultak ki. A magyar bíróság a hitelező joglemondásának igen sok esetében a hitelező és az adós érdekeit akként mérlegeli, mint azt fentebb tettük: a követelés jogügyleti megszüntetéséhez nem kíván elengedési szerződést, hanem megelégszik a hitelező egyoldalú nyilatkozatával.1) Sőt igen sokszor a bíróság kifejezett nyilatkozatot sem kiván, hanem a lemondást a hitelezőnek olyan magatartása alapján is megállapítja, amelyből a lemondás szándéka okszerű következtetés mellett kitűnik, ha az ilyen magatartásban az adós méltán bízhatott. Azoknak az eseteknek a száma, amelyekben bíróságaink az elengedési szerződés elméleti kívánalmát figyelmen kívül hagyják, oly nagy, hogy az egyoldalú joglemondás hatályosságát szokásjogunk szabályának tekinthetjük.8) 5) így pl. Raffay II. 238. old., Katona (Fodor-féle Magánjog 276. old.); Zlinszky-Reiner 638. old ; Kolosváry 135. old.; Zachár 307. old. — Ellenben Frank (620. old.) csak „világos nyilatkozásl" kíván ; Szladits (II. 166. old.) szerint többnyire elégséges a hitelező egyoldalú nyilatkozata; Almási (513. ill. 515. old.) a lemondást és az elengedést külön-külön tárgyalja. 6) 1281. §. Annak ellenére, hogy a követelésekről való lemondást nem szabályozza, a Mij. több helyen használja a joglemondás fogalmát (pl. 238., 1574. §-ok). — Joglemondásról szólnak a gyámi törvény 20. és 115. §-ai is. 7) L. az alább 2. sk. pontokban hivatkozott gyakorlatot. A hitelező egyoldalú nyilatkozatát az uralkodó elmélet csupán elengedési ajánlatnak tekinti, de többnyire alkalmazza rá azt a szabályt, hogy ÖZ ajánlatot elfogadottnak kell tekinteni, ha az ajánlattevő az élet felfogása szerint elfogadási nyilatkozatot nem várhatott. (A ptk, I. tervezetének 1323. §. 2. bekezdése ezt külön ki is mondta; az előmunkálatok során (Főelőadmány 465. old.) ezzel kapcsolatban fel is merült az egyoldalú joglemondás konstrukciójának gondolata, a törvényjavaslat indokolása (194. old.) azonban már csak a szerződéskötés általános szabályaira utal.) Ez azonban kerülő út, s az esetek többségében nem is fedi a hitelező nyilatkozatának értelmét; a lemondó nyilatkozatot az életben az adós is csak kivételesen fogja ajánlatként felfogni. Azok a bírói döntések, amelyek az egyoldalú joglemondást hatályosnak tekintik, sohasem operálnak az ajánlat hallgatólagos elfogadásával. Igaz, hogy az ajándékozást bírói gyakorlatunk is szerződésnek tekinti, mert a liberalitásból eredő juttatás sok esetben elfogadásra szorulhat. De a joglemondás többnyire nem pusztán, sőt egyáltalán nem liberalitáson alapuló juttatást, hanem rendesen több-kevesebb negatív elismerést rejt magában; esetleg már megkapott ellenérték fejében történik (I. alább a 6. pontot); ilyenkor pedig az eltogadásnak alig van gyakorlati jelentősége. 8) Valójában ugyanez a helyzet több olyan jogrendszerben is, amelyek az elengedési szerződést elvben megkívánják. A gyakorlat túlmegy az elvont jogszabályok keretein. így pl. német jogban a szerződési elv alól a joglemondás számos esetében kivételt tesznek (1. fíeck 122. old., Tuhr, Allgemeiner Teil I. 204., II. 271. old.). A svájci jog is ismeri a hallgatólagosan és az egyoldalú konkludens tényekkel történő elengedést (Tuhr 568. old.) Az angol jogban látszólag szintén szükséges az elengedési szerződés, sőt ez is csupán deedben (pecsétes okiratban) vagy con-