Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 3-4. szám - Controversiák a vállalati jelzők körében

CONTROVERSIÁK A VÁLLALATI JELZŐK KÖRÉBEN. 89 Ez a legislaíionalis cél jut kifejezésre abban a jelenségben is, hogy a törvényhozó a védjegy életét függetlenítette személyek, cégek, stb. léiében és sorsában beállható változásoktól, éspedig oly módon, hogy ezeket az ismerteíőjeleket a „vállalat" (nem pedig az egyén, vagy a cég) attribútumává tette kimondván, hogy a védjegy azzal a vállalattal együtt száll át az új birtokosra, amelynek védelmére szolgál (Védjegytörvény 9. §.). A „vállalatnak" nagy jelentőségét ebben a vonatkozásban felismerte a judicaíuránk is, amint azt a kir.Kúriának 1957. október 14-én P. II. 2568/957. sz. a. kelt ítélete is bizonyítja. (Magy. Jogi Szemle, Hitelj. 1958. évi 1. sz. 15. oldal), ahol épen a védjegy szempontjából van a vállalatnak mint ilyennek a nagyjelentősége kiemelve. Ugyancsak a „vállalat" (és nem az egyén, vagy a cég) személyiségi jogává tette — teljes összhangban a törvényhozó eddigi elgondolásával — a vállalati jelvények minden fajtáját a versenytörvény 9. §-a is, nyilván ama törekvés által vezéreltetve, hogy a gazdasági tevékenység eszmei gyümölcsei tartozék gyanánt megőriztessenek es conserváltassanak — bármiféle személyi, helyi vagy más időleges változásra való tekintet nélkül — mindaddig, amíg ama gazdasági tevékenységet kifejtő „vállalat" maga fennáll. Amint a magánérintkezésben a polgári név, a kereskedelmi tevékenység körébe vágó ügyletek terén a cég a jogalany egyéniségét teszi felismerhetővé és van definálnihivatva: úgy az árúk forgalmában az árújelzések (vállalati jelzők, árúkülső, védjegy, stb.) jelzik már külsőleg is azt a belértéket, amelyet valamely a vállalat az általa terjesztett árúnak biztosít (garantál). Az árújelzés tulajdonképen ugyanolyan hitelesítési jegy, mint amilyet az állam pld. a nemes fémek fémtartalmának, vagy a mérőeszközök hitelesítési jegyének reányomásával alkalmaz: biztosítéka annak, hogy az ily kép megjelöltárú tényleg az, amit a vevő elvár. (Találó a német és a francia kifejezés : Gütezeichen, Garantiezeichen, Cachet de garantie. stb.) A versenytörvény nem adja ugyan a „vállalat" fogalmának kimerítő definiíióját, de 50. §-ában félreismerhetetlenül megismerteti, hogy mit kell alatta érteni; a lényege ennek a deflniíiónak az, hogy nem a gazdasági tevékenységet kifejtő egyén, cég, jogi személy stb. a hordozója a védett eszmei javaknak, hanem maga az „üzem", amely produkálja, illetve terjeszti azokat az árúkat (vagy szolgáltatásokat), amelyek versenyjogi vonatkozásokba kerülnek. Ez a törvényes intézkedés világosan megadja az irányvonalat annak a kérdésnek az eldöntéséhez, amellyel figyelemreméltó tanulmányban foglalkozik hattyúdalként dr. Meszlény Aríhur, a Magyar Jogi Szemle 1957. májusi számában (126— 151 oldal) és amelynek témáját az ipari javak körében beálló jogutódlás problémája képezi. Jogállam XXXVII. évf. 3-4. füzet. 7