Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 3-4. szám - Controversiák a vállalati jelzők körében

90 DR. SCHUSTER RUDOLF A fenthivatkozott törvényhely azt a jogtételt engedi szükségszerű folyománykép levonni, hogy az üzemet illető eszmei javak az üzemhez kapcsolódván és annak tartozékait képezvén addig állanak fenn, amíg az üzem folyik és azzal együtt szállanak át az üzemnek esetleges új tulajdonosára is. Államközi vonatkozásban ez az alapelv természetesen mindig csak a belföldi vállataíokra vonatkozólag alkalmazandó — éspedig tekintet nélkül arra, hogy a belföldi „üzem" csupán az árú terjesztésével avagy annak gyártásával is él, mert a Tvt. 50. §-a nem tesz különbséget e tekintetben. A véd jegy lajstromozó hatóságok állandó gyakorlata ehhez képest kezdettől fogva az volt, — és jelenleg is az —, hogy külföldi vállalatok tulajdonát képező belföldi védjegyek tulajdonjogi átírását ahhoz köti, hogy a külföldi védjegytulajdonos belföldi üzemében (akár gyártási, akár terjesztési apparátusban) beállott jogutódlás igazoltassék. A gazdasági és a jogi analógia teljessége alapján ugyanez áll a védjegytörvény 10. §-a alapján belajstromozatlanul is oltalomban részesülő egyéb vállalati jelzőkről, (cég, név, cimke, üzletmegnevezés, stb „árúk megjelölése" körében.) Nemzetközi vonatkozásban a belföldi jogot az Unioegyezmények is kötik, amelyek az oltalmat és jogfolytonosságot az Unio-tagállamok honosai számára biztosítják. Ennek a nemzetközi jogi kötelezettségnek honorálásában törvényhozásunk annyira megy, hogy külön intézkedéseket is tesz azon az általános rendelkezésen felül, amelyek pld. a Tvt. 45. §-ában a védjegyjogon alapuló jogosultságok érintetlenségét biztosítják. Utalunk eklatáns példa gyanánt a Tvt. 6. §-ára, amely külföldi vállalatok és általában belajstromozoít védjegyek tekintetében még az alól az előírás alól is exempíiot statuál, amely a kiállítási érmekhez való jogosultság ellenőrzését tárgyazza. II. A versenyjog szabályai nem tendálnak — és nem tendálhatnak — oda, hogy a vállalat az őt az ipari eszmei különjogok alapján megillető — rite megszerzett — jogosultságoktól a Tvt. 1—7. §§ alapján megfosztassék; ezt nemcsak az általános jogelvek és a gazdasági jogrend alapját képező tulajdonjog sérthetetlensége zárja ki, hanem a legis ratio is, amely kifejezetten az ipari eszmei javaknak hatályosabb védelmét, nem pedig gyöngítését, vagy éppen megsemmisítését vette célba. Speciális rendelkezéssel kifejezetten is dokumentálja ezt az alapelvet a Tvt. 7. §-a, amely nem engedi azt, hogy a fennforgónak talált sérelem okából a fennálló név-, cégjog, stb. megsemmisilessék, hanem csupán annak olyatén használati módjára vonatkozólag tartalmaz utasításokat, hogy a versenyjogi sérelmek — a gyakorlati lehetőség korlátai