Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 3-4. szám

AZ ANGOL ÉS MAGYAR BÜNTETŐSTATISZTIKA. 85 már 1924-ben 44.237-e — tehát közel V>ére — csökkent a szabadságvesztésbüntetést töltő egyének száma, de viszont közel 80.000 embert bocsátottak próbára. Itt röviden ismertetnem kell ennek a próbára bocsátásnak intézményét a mi feltételes elítélésünkkel viszonylatban. Mindkét intézmény azt a gondolatot valósítja meg, hogy nem kell minden bűncselekményt s különösen nem az első ízben elkövetettet materiális büntetéssel sújtani, mert az államhatalom enélkül — tehát az emberi szenvedések fölösleges szaporítása nélkül is — elérheti célját. Ezt a gondolatot a tételes jogok kétféle módon valósították meg. Az egyik az amerikai módszer, mely úgy szervezte meg az intézményt, hogy a Btk.-vel összeütközésbe jött egyén előéletét és életviszonyait külön felügyelő tisztiviselők (probation officer) a bírói tárgyalás előtt behatóan megvizsgálják s ha az ő jelentésük nyomán a bíróság úgy találja, hogy a vádlott büntetés kiszabása nélkül is még a társadalom hasznos tagja lehet, akkor ítélethozatal felfüggesztése mellett a bűntettes felügyeletére próbaidőt állapít meg s ha a vádlott ezt kifogástalanul tölti el, úgy tettének bűntetőjogi következményei alól szabadul s ügyében az eljárást megszüntetik. Ezzel szemben a kontinensen elterjedt francia-belga rendszer szerint a bíróság a bűntettest minden esetben a cselekményével kiérdemelt büntetésre ítéli s csak ennek végrehajtását függeszti fel bizonyos próbaidőre. Anglia az amerikai rendszert vette át és mint említettem, 1907-ben hozta be a próbára bocsátást, melynek különféle alakjai vannak (dismissal, recognizances with, vagy without- probation order). — A magyar törvényhozás a következő évben szintén behozta a megfelelő intézményt, de a felnőttekkel szemben minthogy ezek ellenőrzése hazai viszonyaink között nagy nehézséggel járt volna, nem angol-amerikai formájában (bár a javaslat miniszteri indokolása elismeri e módszer nagy előnyeit, 1. i. hogy az arra érdemes vádlott nemcsak a materiális büntetéstől, hanem az elítélés megbélyegző hatásától is szabadul és hogy a próbára bocsátott hathatós ellenőrzésnek van alávetve), hanem a belga-francia mintát véve át s ugyanazon törvényben (1908: XXXVI. t. c) csupán a fiatalkorúakra nézve hozta be angol mintára a próbára bocsátást. A feltételes elítélés behozatalának a javaslat szerint legfőbb célja az volt, hogy a rövid tartamú fogház és elzárás büntetések pótszeréül szolgáljon. Ezek előrebocsátása után nézzük most mindenek előtt az 1935. évi statisztikát. Angliában — mondjuk — feltételesen elitéltek az esküdtszékek 1311 egyént, a sommás bírák 15700 „ (de ezekben nincsenek bent a rendőri 7^7! TT kihágással vádlottak) összesen: 17011 egyént,