Jogállam, 1938 (37. évfolyam, 1-10. szám)

1938 / 3-4. szám

86 DR. MENDELÉNYI LÁSZLÓ ami annyit jelent, hogy az eléjük került ügyeknek kb. 50%-át eként intézték el. De Angliában az irányadó körök még ezt is keveslik, ami kitűnik a Home Office következő megjegyzéséből: remélhető, hogy a sommásbiróságok tannlmányozni fogják a vonatkozó statisztikai táblázatot, melyből kitűnik, hogy egyes kerületekben aránylag nem alkalmazzák elég gyakran a felnőttekkel szemben ezt az intézkedést és megfontolás tárgyává fogják tenni, nem volna-e célszerű azzal többször élni. Ezzel szemben nálunk feltételesen elitéltek vagyis az összes elitélteknek kb. 10°/o-át. Az angol bírák tehát 6000-el több esetben alkalmazták a mi feltételes elitélésünknek megfelelő intézkedést (probation) s ezt is nem úgy, mint nálunk egész tévesen a legenyhébb vétségek és kihágások esetében, (a felfüggesztett büntetéseknek több mint fele pénzbüntetés volt) hanem túlnyomó részben lopás és orgazdaság, sőt súlyosabb cselekmények esetében is (pl. kettős házasság esetében 64-szer, megfertőzés büntette esetében 80-szor). Ha tehát az eddigiekből azt látjuk, hogy nálunk a bíróságok absolute is több szabadságvesztést szabnak ki, mint Angliában, nyilvánvaló, hogy a büntetés kiszabási gyakorta' tunkban bizonyos rendszerváltozás volna indokolt, még pedig a rövid tartamú szabadságvesztésbüntetések mellőzése s ezek helyett valamint a pénzbüntetések nagy részének kiszabása helyett a feltételes elítélés nagyobb mérvú alkalmazása, vagy pedig a dorgálás és próbára bocsátás intézményének a felnőttekkel szemben való behozatala. Hogy ezek az intézkedések mily jó eredménnyel járnak, az kitűnik a fiatalkorúak statisztikájának összehasonlításából. A fiatalkorúakkal szemben való eljárás tekintetében mi V* évszázaddal megelőztük Angliát, ahol csak 1935-ban hozták meg a mi 1908-as novellánkhoz hasonló fiatalkorú törvényt (The Children and Young Persons Act, mely a fiatalkorúak életkorhatárát 16 évről 17-re emelte föl). Ennek a törvénynek hatása még az 1955. évben nem jutott kellő érvényre s mit látunk ? Amíg Angliában ebben az évben a bíróságok 25.400 fiatalkorút (17 éven alulit) ítéltek el, addig nálunk csak 5.670-eí. Ezt a felnőttek statisztikájától annyira eltérőleg reánk kedvező arányt annak tulajdonítom, hogy a fiatalkorúakra vonatkozó jogszabályaink tág mértékben megengedik a dorgálást és próbára bocsátást s bíráink kellőleg élnek is azzal, amit bizonyít az, hogy 5670 elítélt közül csak 2899 esetben foganatosítottak büntetőintézkedést, a többi esetben, tehát az esetek 50°/o-ában pedig a védő, nevelő és ovóintézkedést. Az újabb novelláinkban megnyilvánuló azt az irányzatot, mely a feltételes intézmény tovább fejlesztését célozza, a legnagyobb mértékben csak helyeselni lehet, sőt ennek még további fejlesztése volna kívánatos, amire követendő példát nyújt az új olasz büníeíőkódex, mely megengedi az egy évet meg a törvényszékek a járásbíróságok 3636 egyént, 8182 összesen: 11818 egyént,