Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 3-4. szám - Magánjogunk kodifikálása

MAGÁNJOGUNK KODIFIKÁLÁSA. írta : Dr. SCHUSTERiRUDOLF, a m. kir. szabadalmi felsőbíróság ny. elnöke. Jelen soraim feliratát tulajdonképen úgy kellett volna fogalmazni, „hol és miért késik a magánjogunk kodifikálása?" Erre — több irányban — feltett kérdésemre választ nem kaptam és így nem tudom az okát annak, hogy miért van ez a nagy szélcsend a kodifikálás körül. Hallottam ugyan indokul felhozni egyetlen egy szót; ez a szó ugyanis „időszerűtlen". Ezt azonban nem akarom elhinni és Goethe szavai jutottak eszembe. „Die Botschaft hör ich wohl, alléin mir fehlt der Glaube". Azonban megijedni mégis megijedtem, mert ez a szó egy másik kodifikálási munkálatba már nagyon belealkalmatlankodott, t. i. a részvényjogunk reformja kérdésénél. Köztudomású ugyanis, hogy amikor évekkel ezelőtt a részvényjogunk reformja megindult, az egész vonalon, beleértve a hivatalos köröket is, teljes egyetértés volt abban, hogy igenis a rész vényjogunk, amely hatvanéves múltra tekint vissza, reformra szorul. Ez ellen sem jogászi, sem közgazdasági, sem más érdekkörből ellenvélemény nem volt hallható. (Hogy egyes részletkérdésekben voltak eltérő nézetek, az természetes, de nem döntő). Ilyen auspiciumok mellett megindult a jogi szakirodalomban igen élénk és termékeny mozgalom, előadást előadás követett, kitűnő tervezetek készültek. A magyar jogászegylet kiküldött ad hoc egy részvényjogi bizottságot, amely ezt az anyagot hónapokon át behatóan tárgyalta és működéséről egy vaskos kötetben beszámolt. A kormány a részvényjog reformját a képviselőházban bejelentette, sőt körülbelül egy évvel ezelőtt ugyancsak a kormány még néhány kérdésre pótlólag véleményt kért tőlünk, amelyet meg is adtunk — mire elhangzott az a szó, hogy a reform nem időszerű; erre a varázsszóra megállott a gépezet. Nem lehet megérteni, hogy ami tegnap időszerű volt, ne legyen ma is az ? Vagy akkor sem volt időszerű? akkor mi célja és értelme lett volna a nagy munkálatok elkészítésének ? Azt, hogy a reform miért vált időszerűtlenné, soha senki meg nem indokolta. Azért mutattam rá a részvényjogi reform szomorú sorsára, mivel ugyanazt az elkedvetlenítő, érthetetlen folyamatot — csak nagyobb mértékben — látjuk a magánjogunk kodifikálásánál is, ahol — úgy látszik — megint belekontárkodik az „időszerütlenség". Togáliam XXXVI. évf. 3—4. füzet. 5