Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 3-4. szám - Magánjogunk kodifikálása

82 DR SCHUSTER RUDOLF Az alábbiakban nem fogok ugyan sok újat mondani. Azonban tényekre akarok rámutatni, amelyeknek emlékezetünkbe való idézését és megtartását — minden más szemponttól el is tekintve — már nemzeti szempontból fontosnak tartom (mellékesen kérdezem, vajon akkor, ha magánjogi kódexünk lett volna, ránkerőszakoít volna bármely abszolutizmus idegen jogot ?). Azoknak a jogtörténelmi tényeknek felsorolásánál, amelyeknek nem szubad feledékenységbe menniök, egyelőre nem nyúlok vissza Verbőcyig (erre még visszatérek), hanem rámutatok csak az 1848: XV. tc.-re, mely a minisztériumot „a polgári törvénykönyv kidolgozására" utasította. Hogy e törvény meghozatalánál igen nagy szerepet játszott a nemzeti szempont és a magyar magánjognak kodifikálás útján való önállósítása, az kétségtelen, valamint az is, hogy a törvényhozás a kodifikálást nem találta időszerűtlennek. Azóta eltelt nyolcvankilenc esztendő! És még ma sincs magánjogi kódexünk. Számba vehető előmunkálatok csakis az ezernyolcszáznyolcvanas évek végén és a kilencvenes években történtek. Az első komoly lépést 1898-ban tették, amidőn ugyanis megalakult a kodifikáló bizottság. Ez a bizottság, mely a „magyar jogfejlődés alapjára" helyezkedve oly kitűnően működött, hogy az akkor már meglevő (Apáthy—Zsögöd—Hoffman-féle stb.) résztervezetek felhasználásával már 1900-ban megajándékozta a nemzetet a „Magyar Általános Polgári Törvénykönyv" első tervezetével, amelyet rövid idő alatt öt kötetben foglalt indokolás követett. Ez igazi nemzeti ajándék volt: a magyar magánjogot ily szépen egy törvénytervezetbe foglalva, addig még senki sem látta. Valóságos áldás volt ez a tervezet. Az Indokolás első köt. bevezetésében azt olvassuk, hogy az „anyagi magánjogunk rendezetlensége és egységes szabályozásának hiánya" megszüntetendő. Ezt mondták 37 évvel ezelőtt! Akkor „az egységes szabályozást" nyilván időszerűnek tartották. Ezt az első tervezetet 1913-ban követte a második tervezet. Ezt már a törvényhozás elé terjesztették, vagyis 1848 óta ez volt az első alkalom, hogy a törvényhozás e kérdéssel foglalkozott. A törvényhozás által e célra kiküldött bizottság tárgyalta a javaslatot és elkészítette a harmadik tervezetet. Végéi 1928-ban elkészült a negyedik tervezet, amely mint törvényjavaslata a „Magyarország Magánjogi Törvénykönyvnek" látott napvilágot s közkézen forog és a 944 §-ig terjedő Indokolással is el van látva. A kormány azonban nem érte be ezzel, hanem a Törvénykönyvnek a törvényhozás által mikénti tárgyalására, tehát a tár-