Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 1-2. szám - Ötletvédelem

SZEMLE. 79 jelentő részszerüséget — nem semleges, érdektelen szemlélője annak az éMamfeladatnak, ami — különösen a magyar agrárállamban — a társadalom egy jelentós rétegének szinte lét- vagy nem-lét kérdésére vonatkozott, hanem maga is ugyanazon általános alapvetésekből indulva ki, amelyek az államiság célkitűzéseit meghatározzák, nem valami államiságtól független, testetlenül a felett lebegő jogérték, hanem a konkrét jellegű állnmcél megvalósítására van rendelve. Ez a tényező minősiti azt az egyébként rendkívül összetett tevékenységér, amit a védett birtokra vonatkozó jogszabályok bírói alkalmazása jelent, — jellegzetesebb kifejezés hijján : — célbíráskodássá, amely igy nemcsak ezen az elemen keresztül nő ki a „jogalkalmazás" pozitivbztikus kereteiből, hanem arra tekintettel is, hogy abban jog/étesitési és bizonyos agrárszociológiai megfontolások által vezetett jó/éti közigazgatási functiot is fel kell ismernünk. Ennek a különös jellegnek a visszatükröződései jelentkeznek a védett birtokra vonatkozó jogszabályok alkalmazásában kifejlődött bírói gyakorlatban, amely a magánjog-, polgári perjog végrehajlási, telekkönyvi- és váltójog terén egyaránt az általános tételedtől eltérő olyan különös szabályokat fejlesztett ki, amelyek a szabadabb jogalkalmazás szellemében a gazdavédelemben rejlő célgondolaíot juttatják érvényre az egyik bírósági határozat szövegezése szerint abban az értelemben, hogy az adós és a hitelező érdekeit egyaránt kielégíteni hivalott védettség közérdek, ennélfogva a bírói működésnek is ezen gyakorlati államértékiség szolgálatában kell érvényesülnie. * A Magyar Jogászegylet civiljogi szemináriumában f. évi február 5-án dr. Ballá Ignác a kincstári igényper reformjáról tartott előadást. Rámutatott arra, hogy az 1920. XX1U. 1c. 100 §-a volt az a törvényhely, amely az addig egységesen (Vhtv. 100. §.) szabályozott igénypert bifurkálta, úgy, hogy azóta különbséget teszünk, (az előadó nómenklatúrája szerint) köztörvényi és kincstári igényper között, értve előbbi alatt azt, amelyet a bírósági végrehajtó által magánkövetelés miatt vezetett végrehajtás ellen indít az igénylő, utóbbi alatt azt, amelvet közhatóságnak közkövetelés behajtása miatt vezetett végrehajtása ellen indít az igénylő. Ismertette a fennálló tételes helyzetet úgy, amint azt az 1925. VII. tc. 48. §-a nyomán a 600/1927. P. m. sz. r. az u. n. Közadókezeiési Hivatalos Összeállítás 59. §-a szabályozza. Kiemelte, hogy ezen szabályozás szerint az igénylésnek a közadóvégrehajtással szemben is előfeltétele a tulajdonjog, de feloldáshoz mégis ritkán vezet, mert korlátoló szempontként belejátszik a hely, amennyiben a közadóhátralékos illetve a törvény értelmében a hátralékos helyett fizetésre kötelezett személynél vagy annak lakásában lefoglalt ingóságok zár alól való feloldása céljából, a taxatíve felsorolt egészen szűkkörű kivételeket nem tekintve, igénynek nincs helye. Kiemelte, hogy a tulajdonjog sértetlenségét súlyosan sértő ezt a rendszert ma már kielégítőbbnek kellene felváltania. A törvényt 1920-ban hozták a válságba jutott állami és közületi háztartások védelme érdekében. Előadó azonban maga is belátja, hogy az 59. §-t lebontani ma nem lehet, csakis arra lehet törekedni, hogy kibékítő kompromisszum jöjjön létre a tulajdonjog sértetlenségének elve és a kincstár érdeke közölt. Álljon fenn evégből in favorem fisci az a vélelem, hogy a közadóhátralékos, vagy helyette fizetésre kötelezettnek lakásában levő ingók a közadóhátralékos illetve helyette fizetésre kötelezett személy tulajdonai. Legyen ez a vélelem egy minősítetten szigorú de nem ellenbizonyíthatatlan, vagyis adassék mód elvileg a tulajdonjogában sértett harmadik személynek arra, hogy a vélelemmel szemben a maga tulajdonjogát bizonyítsa. Ezután előadó kiemelte, hogy különösen ha nem a tanúbizonyítás süppedékes talaján épül fel a bizonyítási anyag, és kétségtelenül megnyugtató bizonyítási eljárás anyagával szemben indokolatlan volna a tulajdonjogában sértett harmadik személynek az igénykeresettől való elzárása. Indokolatlannak mondja annál is inkább, mert a bizonyítási eljárásban jelentékeny szerepet kiván juttatni a nyomó-