Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 1-2. szám - Ötletvédelem

68 DR. PUKY ENDRE terjed a közjognak egyre szélesedő további területeire, úgyhogy tulajdon képen nem is „közigazgatási bíróság", hanem inkább „közjogi bíróság", avagy még helyesebben a magyar bírósági szervezet fejlődése által is indokolt „közjogi szék" elnevezés illetné meg, tekintettel arra, hogy a „közjog" általánosabb meghatározásában benne foglaltatik a „közigazgatás" szűkebb kerete is. Szívesen használom fel ezt az ünnepi alkalmat ennek a gondolatomnak megpendítésére és fenntartom ennek bővebb megindokolását megfelelő olyan alkalomra, amikor a közigazgatási bíráskodás szervezetének az alsófokú bíróságok létesítése által váltó teljes kiépítése a politikai aktualitások homlokterébe kerül. A közigazgatási bíráskodásnak az 1896. évi XXVI. tc. által megalkotott azt a szervezetét, amely a tervezett kétfokú bírósági szervezet helyett csak egyetlen közigazgatási bírói fórumot létesített, az elmúlt 40 esztendő tapasztalatai alapján nem mondhatjuk szerencsésnek. Amiként már említettem, nem volt szerencsés az eredeti javaslatnak az a terve sem, amely a tervezett alsófokú bíróságokat a főispánok elnöklete és a törvényhatósági bizottságok tagjaiból választott tagokból kívánta megalkotni, mert az így megalkotott alsófokú bíróságoknak a működése nem keltett volna megnyugvást, de a tisztüket nobile officiumként ellátó laikus tagok mellett ezek a bíróságok nélkülözték volna a szakbíróságoknak a szakszerűségben rejlő nagy előnyét, már pedig a közigazgatási ügyek számának igen nagymérvű megszaporodása miatt és a jogszabályok erős gyarapodása és bonyolult volta folytán nehéz lett vo'na ezeknek az elsőfokú bíróságoknak a hivatásos bíróságok színvonalának megfelelő szakszerűséggel ítélkezni. Ha ezekre gondolok, egyenesen szerencsés körülménynek kell tartanom, hogy az ilyennek tervezett alsófokú bíróságok (tulajdonképen nem is bíróságok) tervét elejtették. Annál nagyobb elismeréssel kell megemlékeznem a törvényben megtestesült arról a megoldási módról, amelyet a közigazgatási bíróság tagjainak képzettség szerinti összetétele tekintetében választott. Ebben a testületben szükségtelennek tartom a kétféle minősítésű összeállítást méltatni, de kétségtelenül bebizonyosodott, hogy a felerészben a rendes igazsázolgáltatás (illetve az ügyvédi kar) köréből és felerészben a közigazgatás különböző ágaiból kiválasztott elemek összeolvasztása adja meg azt a nemes ötvözetet, amelynek tulajdonságaira a közigazgatási bíráskodás nehéz feladatához szükség van. Az előbbiekben - ha csak főbb vonásokban is — igyekeztem az elmúlt 40 esztendő tapasztalatai alapján értékelni az 1896. évi közigazgatási bírósági törvény alapvető rendelkezéseit. Rámutattam a megoldás némely hiányára, de mindezek a hiányok nem homályosíthatiák el tekintetünk elől annak felismerését, hogy alaptörvényünk megalkotásával a közigazgatási bíráskodás jogintézménye a legteljesebb mértékben btuált. Szerves része lett alkotmányunknak, biztosítéka a jog uralmának a közjogok rábízott területén. S mert megfelel a magyar ember alkotmányos szabadságra nevelt szellemének, a nemzeti közvélemény nagy rokonszenvvel karolta fel s a függetlenségében és szakszerűségében gyökerező rendkívüli tekintése biztosította, hogy ítéletei elérik azt a célt, amely a bíróságot 40 esztendő előtt életrehívta: megnyugvást teremt a közigazgatási hatóságok intézkedései nyomán támadt vitában. Ennek az értékét csak akkor érzékelhetjük, ha elgondoljuk, hogy milyen lenne ez a súlyos gondok között sínylődő magyar társadalom, ha a hatalmi körében szükségképen megnövekedett közigazgatási hatalommal szemben nem érezné annak felemelő bizonyosságát, hogy a közigazgatási hatóságok sérelmesnek hitt intézkedéseivel szemben van egy kettőjük fölött álló fórum, amely igazságot szolgáltat. Meggyőződésem, hogy a közigazgatási bíróság ítélkezése nyomán járó megnyugvásra szükségük van maguknak a közigazgatási hatóságoknak is. A jó közigazgat; si bíráskodás kisugározza azt a tudatot, hogy a hatóságok is törvényességre törekszenek, mert hiszen jól tudják, hogy intézkedéseik fölött, ha azok nem keltenek megnyugvást, a bíróság fog ítéletet mondani. De a közigazgatási bíróság működésének más eredménye is van: az ítéleteiben megnyilatkozó jogfelfogás közrehat a jogalkalmazás egyöntetűségére s mert k mondja, hogy mi az érvényesíthető jog, a törvény és kormányrendeletek mikénti értelmezése tekintetében szabályt alkot. De fejleszti is a jogot, rámutat a jogszabályok hiányaira vagy hibáira, amelyet azután felhasznál az újabb jogszabályokat előkészítő kormányzat.