Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 1-2. szám - Ötletvédelem

ÉVNYITÓ BESZÉD. 65 őrzése szempontjából is szükséges volna valamilyen intézmény, mely őrködnék afölött, hogy a kormányzat szervei meghatározott hatáskörükön belül maradjanak, csak a XVIII. század vége felé vert gyökeret és csak később, a XIX. század elején öltött határozottabb formát az a felfogás, hogy az egyeseknek nemcsak akkor van igényük a jog oltalmára, amikor a büntetőjog és a magánjog által védett életükről és vagyonukról van szó, hanem hogy igényük van erre a jogvédelemre az állam végrehajtó hatalmának azzal a tevékenységével is, amely a közérdek érvényesítése során egyéni jogaikat elhanyagolja vagy azokon sérelmet ejt. Az a felismerés, hogy a sérelmek miatti kérvényezés (a közigazgatási panasz) nem nyújt elegendő biztosítékot az egyéni jogok tiszteletben tartására, egyre általánosabbá vált s mind határozottabban abban az igényben jutott kifejezésre, hogy a büntetőjog és a magánjog mellett a köz- és a közigazgatási jogot is bírói védelemben kell részesíteni. A fejlődés lassú, de a jogállam kiépülése irányában feltartózhatatlan. Még messze vagyunk egy nagy elmének (Gneist) attól a közkeletű megállapításától, hogy a „közigazgatási bíráskodás: maga a jogállam", de már megindult a közigazgatási jog védelmének megszervezése. Ez a megszervezés az egyes államokban természetesen különbözőképpen történt, de mindenütt a legnagyobb kapcsolatban és összhangban az adminisztrációs szervezettel, nemkülönben a közigazgatás anyagi és alaki jogszabályainak kiépülésével. Ennek a fejlődésnek eredményeként keletkeztek a művelt európai államokban azok a bíróságok, amelyek a végrehajtó hatalom ténykedéseivel szemben voltak hivatva jogvédelmet nyújtani. Ilyen jogvédelemnek a szükségességét hazánkban is felismerték és ennek az eszmefejlődésnek gyümölcse volt az 1883. évi XLIII. te. amely a közigazgatási bíráskodást — kezdő lépésként — egyelőre csak a pénzügyi közigazgatásra korlátozottan, a pénzügyi közigazgatási bíróság alakjában megvalósította. De ez a megoldás csak félmegoldás volt. Már a pénzügyi közigazgatási bíróság felállítását megelőzőleg, 1880-ban a közigazgatási reformok tárgyalására a belügyminisztériumban összeült szaktanácskozás is arra az álláspontra helyezkedett, hogy meg kell alkotni az általános közigazgatási bíráskodás intézményét s ugyanígy határozott az 1882. évi jogászgyűlés is. Csak természetes, hogy a magyar közélet nem is nyugodott meg a létesített félmegoldásban, hanem követelte, hogy a közigazgatási eljárás egész területén érvényesüljön a pénügyi közigazgatás terén már megvalósult az a szabály, hogy a közigazgatási hatóságok intézkedései nyomán támadt jogvitákat független bíróságnak kell eldöntenie. Ennek tudható be, hogy a törvényhozás az 1891. évi XXXIII. tb.-ben utasította a belügyminisztert, hogy a közigazgatási bíróságokról terjesszen elő törvényjavaslatot. Ennek a rendelkezésnek 1893. évi november hó 29-én tett eleget az akkori belügyminiszter, amikor a képviselőházban előterjesztette a közigazgatási bíróságok felállításáról készített javaslatát. Ez a javaslat — mint tudjuk - a közigazgatási bíráskodást kétfokúnak tervezte. Vármegyénként és törvényhatósági városonként egy-egy elsőfokú közigazgatási bíróság felállítását tervezte, másodfokú bíráság gyanánt pedig az egész országra kiterjedő hatáskörrel egy felső közigazgatási bíróságot kívánt felállítani Budapesten. Az elsőfokú közigazgatási biróságnak elnöke a főispán (főpolgármester), tagjai pedig az alispán (polgármester), a tiszti főügyész valamint a törvényhatósági bizottság által választandó 3 tag lettek volna. Az előadói tisztet rendszerint a tiszti főügyész látta volna el. A felső közigazgatási bíróság szervezetét, hatáskörét és a bíróság előtti eljárást már ez a törvényjavaslat is nagyjából az 1896. évi XXVI. tc.-be foglalt szabályoknak megfelelően tervezte. A törvényjavaslat tárgyalására kiküldött külön bizottság még 1894. év őszén előterjesztette tartalmas és terjedelmes jelentését, de a képviselőház csak 1896. évi május hó 1-én tartott ülésén foglalkozhatott a javaslattal, de akkor is csak annyiban, hogy azt újabb megfontolás, tárgyalás és jelentéstétel végett visszaadta a bizottságnak. A képviselőháznak ezen az ülésén mégis érdemi nyilatkozatok is elhangzottak s ezek kifogásolták a hatáskör tervezett taxatiós megállapítását, legfőképpen azonban az elsőfokú közigazgatási bíróságok javasolt szervezetét, amelyek ellen már előbb is a bizottsági tárgyalásokon, a magyar jogászegyletben és a sajtóban szót emeltek. Az újból összeült bizottság ezúttal Jogállam XXXVI. évf. 1-2. füzet. 5