Jogállam, 1937 (36. évfolyam, 1-10. szám)

1937 / 1-2. szám - Ötletvédelem

80 DR. SZENTMIKLOSI ISTVÁN díjaiban a pervesztes felet elmaraszalni. Hogy ez az intézmény a gya­korlatban még a szerző által elgondolt módosítások esetén is értéket log jelenteni valaha is a könnyelmű házasságbontások megakadályozá­sára nézve, véleményem szerint nincs remény. Ami a kir. ügyésznek a tárgyaláson való kötelező részvételét és ott a fél jogainak gyakorlását illeti, ez csak akkor vezetne célra, ha az alperes a tárgyalásra elővezetés terhével volna idézhető és meg nem jelenése esetén elővezetése volna elrendelhető. E nélkül ettől az intéz­ménytől sem várhatunk eredményt. A kir. ügyész is csak az alperestől szerezhet tudomást oly tényekről és bizonyítékokról, amelyek esetleg a kereset elutasítására vezethetnek, azonban a megegyezéses válások el­len ez sem biztosíték. Az alperesnek elővezetés terhével való megidé­zése, illetve elővezetésének elrendelhetősége határozott visszafejlődést jelentene fejlett jogrendszerünkben, de gyakorlati megvalósítása is nagy nehézségekbe ütközne. Mert én ezt csak úgy tudom elképzelni, hogy a meghallgatást maga a per bírája foganatosítaná. Ezt a meghallgatást le­het ugyan megkeresett bíróra is bízni, de hogy ettől milyen kevés ered­mény várható, azt nem kell indokolnom. Itt merülne fel az alperes meg­jelenési költségének kérdése. Az egész országban a pereskedő felek nagy része nem lakik a törvényszék székhelyén és vajon ki fizetné meg az alperesnek az úti és ellátási költségét, akit pl. Pécsről idéz a nyír­egyázi törvényszék. Ha a meghallgatást nem a per bírája foganatosítja, akkor az egész intézménytől vajmi kevés eredmény várható, ez esetben pedig tekintettel arra, hogy a házassági perek 90%-a szegényjogon in­dul, aránytalan nagy költséget jelentene az államkincstárra és végered­ményében a felekre. Mert azt csak mégsem lehet kívánni egy féltől, hogy esetleg több napos útra kényszerüljön és amennyiben az útikölt­séget nern áll módjában előteremteni, elővezessék, mint valami gonosz­tevőt ? Ha az aiperes a tárgyalásra elővezetés terhével idézhető, nem kerülhet hátrányosabb helyzetbe a tanúnál. A 77. §-os bontó Ítéletek kötelező felülvizsgálata a helyzeten mit sem változtatna és csak a felsőbíróságok indokolatlan megterhelését eredményezné. Az alperes nem védekezése esetén a felsőbíróság sem nyomozhatna bizonyítékok után s az eredmény legfeljebb az lenne, hogy az ítéletek egy év múlva válnának csak jogerőssé. Maradna a gyakorlat megváltozása, de mivel az alsóbíróságok a kifejtettek szerint a 77 §-os perekben is a m. kir. Kúria Ítélkezési gya­korlatában megnyilvánuló elvek szerint járnak el, e gyakorlat megvál­toztatására nincs szükség. Ha a gyakorlat megváltoztatásától várunk eredményt, az csak az ügyvédi gyakorlat megváltozása lehet. Az ügy­véd, aki a pernek első bírája, a fenti példa esetében indítson 80. §-os pert és még szegényjogos kirendelés esetén se csábítsa a 77. §-os per­hez szükséges kevesebb munka. Ami pedig a megegyezéses válásokat illeti tartsa kötelességének, hogy a feleknek a törvény kijátszására irá­nyuló összejátszását megakadályozza és a törvény megkerüléséhez ne nyújtson segédkezet.

Next

/
Thumbnails
Contents